"Egy futballmérkőzés mélyebb betekintést nyújt a társadalom dinamizmusába, mint sok más esemény."


Megnyitotta kapuit a "Meccs emberei - Zsidók és labdarúgás a két világháború között" című kiállítás a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontban, ahol a kilátogatók decemberig ingyenesen tekinthetik meg a 20. század elejének legmeghatározóbb klubjainak és zsidó származású futballistáinak közös történetét.

A régi magyar futball fénykorának emlékei között számos történet és eredmény él legendaként a köztudatban. Puskás Ferenc és az Aranycsapat neve szinte mindenki számára ismerősen cseng, de vajon mi állt azon sikerek mögött, melyek lehetővé tették, hogy a magyar válogatott az '50-es évek elején a futballvilág irányítója legyen? Mi volt a titkuk, ami a pályán kívül és belül egyaránt összekovácsolta ezt a kivételes csapatot, és miért váltak ők a sportág igazi ikonjaivá?

A két világháború közötti időszak nem csupán a magyar labdarúgás fejlődésének egyik kulcsfontosságú időszaka volt, hanem a nemzet sporttörténetének is fényes sikereket hozott. Ekkor kezdett Magyarország a futball világ térképén előtérbe kerülni, amit legelőször az 1938-as világbajnoki döntőben tapasztalhattunk meg, ahol sajnos az olasz csapat ellen szenvedett vereséget.

A jelenlegi pillanat eléréséhez rengeteg olyan ember fáradozása és elkötelezettsége szükséges, akik ma már a múlt emlékezésének fényében háttérbe szorultak. Ezen érzések inspirálták a "Meccs emberei - Zsidók és labdarúgás a két világháború között" című kiállítás megnyitását a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontban. A tárlat célja, hogy bemutassa a zsidó származású futballisták és edzők életét, valamint a három meghatározó csapat – Ferencváros, Újpest és MTK – mellett a nyíltan zsidó identitású VAC (Vívó és Atlétikai Club) által őrzött emlékeket. Az esemény lehetőséget biztosít arra, hogy a látogatók mélyebb megértést nyerjenek a labdarúgás és a zsidó közösség történetének összefonódásáról.

Belépve a zsinagóga varázslatos terébe, azonnal magával ragad a barátságos atmoszféra, amely körülöleli a látogatókat. Ugyanakkor, a légkörben ott lappang a múlt fájdalma is, hiszen nem feledhetjük el a zsidó közösség néhány tagjának tragikus sorsát. Ennek ellenére az esemény inkább a nosztalgia és a múlt felidézésének örömét hordozza, amely különösen az első ereklye bemutatásakor válik szívbemarkolóan intenzívvé. Mielőtt azonban a kiállításra térnénk, több jelentős személyiség is megosztotta gondolatait, köztük Grósz Andor, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke, aki szavaival mélyebb értelmet adott az eseménynek.

Ez a kiállítás ugyan a futball világba kalauzol el bennünket, de sokkal többről szól, mint a sport. A futball mindig a társadalom tükre volt, közösségeket formált és identitást adott az embereknek. Egy sportoló sikere sosem csak a sajátja, hanem a mögötte álló csapaté és nemzeté is egyben. Egy futballmeccs többet mesél a társadalomról mint bármi más, a két világháború között pedig tökéletesen lehetett látni, hogy a zsidó labdarúgók ahogy az életben, úgy a pályán is a méltóságukért, az egyenlőségért és elfogadásukért is harcoltak.

A karzaton elhelyezett képes bemutató több izgalmas elemből tevődik össze. Az egyik oldalon a híres zsidó származású sportolók, valamint azok a bátor játékosok kaptak helyet, akik a vészkorszak alatt segítették a zsidó közösséget. A körfal ezen része a bátorság és az összetartozás emlékét idézi fel. A másik oldalon viszont a négy említett csapat által felajánlott különleges tárgyak, mint például egy-egy közel százéves plakát vagy trófea, gazdag háttérrel szolgálnak a csapatok történetének bemutatásához. Ezek az emlékek nemcsak a múlt dicsőségét idézik, hanem a sportban rejlő közösségi értékeket is hangsúlyozzák.

Azonban a legérdekesebb rész minden bizonnyal az emelvény közepén álló - a két oldal között szinte hídként szolgáló - taktikai felállás volt, ami a két világháború között virágzó, úgynevezett dunai futballiskola jellegzetes 2-3-5-ös, vagy másik nevén WM-rendszert illusztrálta. A játékrendszer megtörte az addig angol keménységre és kompaktságra épülő játékelképzelésen, és a technikás, sok passzos játékot népszerűsítette, ami a közép-európai nemzetek jellegzetességévé vált az évtizedek során.

A történetek ereje magáért beszél, és a magyar labdarúgás krónikájában a Fradi, az Újpest és az MTK hármasa kiemelkedő szereplőként tündököl a 20. század első felében. Bár a zöld-fehér csapat a legkésőbb, 1899-ben alakult meg, mégis 1903-ban ők hódították el az első bajnoki címet. Az MTK azonban nem maradt adós a válaszlépéssel: a következő szezonban már ők állhattak a dobogó legfelső fokára, ezzel is megalapozva az "Örökrangadó" fogalmát. Nem véletlen, hogy 1929-1930-ig ez a két csapat rivalizált a legmagasabb elismerésért (MTK 14, FTC 13 bajnoki cím). Később az Újpest is felzárkózott a csúcsra, hiszen 1930 és 1939 között ötször is megnyerték a hazai bajnokságot, így a lila-fehér színek újra ragyogtak a magyar futball színpadán.

A Vívó és Atlétikai Club (VAC) története nem csupán a sport szempontjából jelentős, hanem különleges identitása miatt is emlékezetes. Az 1906-ban alapított egyesület volt az első, amely nyíltan zsidó sportegyesületként működött. Míg más klubok is rendelkeztek zsidó kötődésekkel, a VAC bátran vállalta fel hagyományait és identitását. A labdarúgó-szakosztály 1907-ben alakult meg, és legjobb teljesítménye a 1922-1923-as szezonban elért 5. helyezés volt, amely mérföldkőnek számított a klub történetében.

A csapat történetének egyik kiemelkedő alakja volt Braun "Csibi" József, aki már fiatalon, mindössze 15 éves korában az MTK-hoz került. Tehetsége hamar megmutatkozott, és a korszak egyik legkiválóbb futballistájává nőtte ki magát. Kék-fehér mezben nyolcszoros bajnok lett, de sajnos a zsidó származása miatt a sportpályán elért impozáns eredményei sem tudták megóvni a II. világháború borzalmaitól, és a munkaszolgálatra kényszerült. Tragikus sorsa 1943-ban, az ukrajnai Harkovban ért véget, ezzel egy tehetséges élet és pálya gyümölcsöző íve szakadt meg.

A "Meccs emberei - Zsidók és labdarúgás a két világháború között" című kiállítást decemberig teljesen ingyenesen tekinthetik meg a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontban.

Related posts