Puszi a netnek, Buenos Aires szívéből egy egész város búgott vasárnap este.
Egy rendkívül érzelmekkel teli gálameccsen köszönt el a tenisz világától és hűséges szurkolóitól Juan Martín Del Potro, aki 2009-ben megnyerte a US Opent, és Argentína nemzeti hőse lett. A búcsúmeccs színhelye a Parque Roca Stadion Buenos Airesben volt, ahol Del Potro a legendás Novak Djokovics ellen lépett pályára. A 36 éves, kétméteres argentin játékos 6:4, 7:5 arányban győzött, ezzel pontot téve dicsőséges, ám fájdalmas sérülésekkel teli karrierje végére.
Hát ez a pillanat is elérkezett. Juan Martín Del Potro vasárnap este utoljára ragadott teniszütőt, legalábbis nyilvános mérkőzésen, amikor a Buenos Aires-i Parque Roca Stadionban barátjával és nagy ellenfelével, Novak Djokoviccsal vívott búcsúmeccset. A kétméteres argentin, aki idestova két éve játszotta utolsó hivatalos mérkőzését, sorozatos térdsérülései miatt vonul vissza. De még bicegve is benne van a boogie a kezében, ezt a 6:4, 7:5-ös eredmény mutatta.
Bár Djokovics javára nem billent a mérleg, a helyzet másként alakulhatott volna, ha például a US Open döntőjében zajlanak az események. Íme az utolsó labdamenet:
Miért éppen a US Open? Mert Del Potro számára ez volt az a különleges pillanat, amikor megvalósította álmait: 2009-ben egy emlékezetes összecsapás során 3-6, 7-6 (7-5), 4-6, 7-6 (7-4), 6-2 arányban legyőzte a világranglistát vezető svájci Roger Federert. Ez a győzelem nem csupán egy trófeát jelentett, hanem a tenisztörténelem egyik legszebb fejezetét is, amely örökre belevésődött a szurkolók emlékezetébe.
A vasárnapi búcsúmérkőzésen személyesen tiszteletét tette Gabriela Sabatini, minden idők egyik legkiemelkedőbb argentin teniszezőnője. A két sportoló között szoros és különleges barátság köttetett, ami különösen megmutatkozott, amikor Del Potró tavaly a sokadik térdoperációja előtt állt. Gabriela mindent hátrahagyva repült a műtét helyszínére, hogy ott legyen az óriás mellett, és támogassa őt a nehéz időszakban, segítve ezzel a felépülését és a lelki erő megőrzését.
Olyan óriások küldtek videóüzenetet Delpónak (ez a mára már helyes kis pocakot eresztett argentinnak), mint Roger Federer, Rafael Nadal, Carlos Alcaraz, Gael Monfils, a kosaras olimpiai bajnok Manú Ginóbili, a futballista Martín Palermo vagy a világbajnok argentin labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya, Lionel Scaloni.
Az este főszereplője Del Potro volt, de a reflektorok másik oldalán Djokovic is megjelent, akit búcsúzó barátja különleges módon fogadott a repülőtéren:
Az este legszívhez szólóbb momentuma az volt, amikor a gálameccs végén Delpo egy gyengéd csókkal köszöntötte meg a hálót.
A búcsúcsók 2:10-nél egy olyan pillanat, amely tele van érzelmekkel és feszültséggel. Ez a részlet a történetben kulcsfontosságú, hiszen a szereplők közötti kapcsolat mélységét és a búcsúzás súlyát hivatott érzékeltetni. A csók, amelyet megosztanak, nem csupán egy egyszerű érintés; ez a szeretet, a fájdalom és a remény keveréke, ami az elválás pillanatában születik. A szavak helyett a cselekedetek beszélnek, és minden egyes másodpercben ott rejlik a kérdés: vajon találkoznak-e még valaha? Ezen a ponton a nézők is átélhetik a szereplők vívódását, miközben a búcsúzás hangulata betölti a teret.
Innét kezdve a könnyek már szabadon csordogáltak; Delpo a nyakába borulva zokogott, és Djokovics is megérintve érezte magát. A közönség reakciója sem maradt el, az érzelmek hulláma mindannyiunkat elkapott. Olyan volt, mintha az Evita felejthetetlen dallamai zengett volna a levegőben:
