Ceglédi Zoltán: Talán itt az ideje, hogy végre megfontoljuk ennek a parlamentnek a feloszlatását!

Ujhelyi István: Az AfD-hez való fideszes közeledés hátterében az abszurd helyzetek és a moszkvai nyomás állhat.

Itt az ideje, hogy elérkezzen az előrehozott országgyűlési választás, ahol végre megérkezik az igazság pillanata, és együtt formálhatjuk a "normális" kormányzást. Mindenki számára kedvező lenne ez a lépés, de mégis, mintha senki sem vágyakozna rá. Ideje lenne feloszlatni a parlamentet, és már áprilisban újra szavazni, hogy új irányt adhassunk a jövőnknek!

Miről is van szó? Még tavaly év végén, a szilveszteri ünneplés küszöbén bukkant fel egy érdekes és furcsa egybeesés: Kovács Gergely, a Kutyapárt elnöke, valamint a Vox Populi blog egyaránt felfedezte a 2025-ös költségvetésben szereplő szokatlan tételeket. Ezek között különösen figyelemre méltó volt az a 8,4 milliárd forint, amelyet a 2026-os választásokhoz kapcsolódó nyomtatvány- és postai kiadásokra szántak. Az információ gyorsan eljutott a közvéleményhez, és hamarosan elterjedt a feltételezés, hogy Orbán Viktor előrehozott választásra készül, mivel a Fidesz támogatottsága látványosan csökken, és Magyar Péter máris megelőzte őket a népszerűség versenyében. A Vox Populi egy merész elmélettel is előállt, miszerint Varga Mihály bosszúhadjáratot folytat, hiszen nem a költségvetési tartalékba sorolta az előrehozott választás költségeit, hanem ezzel a kis trükkel próbálta elnyerni a TISZA Párt szimpátiáját.

Magyar Péter azonnal a középpontba állította a témát újévi beszédében, melynek lehetőségét a regnáló államfő meglepő módon átengedte neki. Beszédében nem csupán valószínűsítette, hanem egyenesen követelte az előrehozott választás kiírását. Kiemelte, hogy szerinte április vége lehet az a időszak, amikor a voksolás reálissá válhat. A kormány gyorsan cáfolta a felvetést, míg az ellenzék felerősítette a hangját; Gyurcsány Ferenctől Jakab Péterig többen is előálltak azzal, hogy ők már régóta ezt hangoztatják (ami valóban így van).

Aztán elülni látszott ez is, mint megannyi "magyar Watergate", és mint a kivezényelhető tanároktól a szívhangrendeletig minden sajtóbarát fölhorkanás - mely elcsöndesüléssel az a legnagyobb baj, hogy ha nem mindent arra futtatnának ki, hogy "és ezért kell lecserélni Orbánt ránk", akkor tán még meg is lehetne beszélni magát az ügyet, azokkal is, aki nem akarnak titeket. Se. De ehelyett mindig van egy újabb ügy, valóban fontos ügy, és két perc alatt ott tartunk, hogy nem is arról beszélünk, hanem a kormányváltásról. Sőt, ne mondjunk megosztó dolgokat, mert majd akkor a kiábrándult fideszesek nem szavaznak a mindenkori ellenzéki fedáksárira (zárójelben teszem hozzá, régi szokásom az nekem, hogy mindaddig szarok ám a kiábrándult fideszesekre, míg úgy tesznek, mintha nekik akkor is igazuk lett volna, meg most is). Szóval a végén mindig fullba nyomták a kretént, Oscar bácsi meg nem gyütt.

Most egy kicsit érvet szeretnék felhozni amellett, hogy a hetek múlásával, amikor az előrehozott választások emléke kezd elhalványulni, miért is lenne ez mégis indokolt és hasznos lépés.

Kezdjük a mindannyiunkat érintő kérdésekkel: Magyarországon jelenleg több területen is siralmas állapotú a kormányzás. A pártpolitikai különbségeken túllépve egyre inkább teret nyer az aggodalom, hogy Nagy Márton valóban tisztában van-e a helyzet súlyosságával. A számok riasztóak: hiány, infláció, ingadozó forintárfolyam – a jövőnk pedig minimum kétséges. Közben Pintér Sándor, mintha egy tétlen szobor lenne, figyeli, ahogy a bűnözők lerombolják a rendőrminiszteri tekintélyt. Kormánypárti sajtófront pedig komikus önparódiába csap át, amikor heteken át lamentál arról, hogy a főváros hárommillió forintot költött a chemsex bulik ártalomcsökkentésére – miközben kétségbeesetten próbálják eltakarni a szemetet, ami vidéken a pancsolt drogok által terjed. Pedig az utóbbi valójában elsődlegesen rendészeti probléma lenne, ahol a rendőröknek gumibottal és határozott fellépéssel kellene reagálniuk. Csak ezt követően jöhetne az oktatás és a szociálpolitika kérdése, de a dolgok jelen állása szerint ez még nagyon távolinak tűnik.

A közlekedés kérdése is fontos szerepet játszik a helyzet alakulásában. Lázár János viselkedése olyan, mint egy rakoncátlan gyereké, aki szándékosan végighúzza a botját az utca összes kerítésén, hogy mindenki figyelmét magára vonja. A rogáni plakátkampány és a hozzá kapcsolódó konzultáció újra csak egy drága, de érdektelen kudarcnak bizonyult (jaj, most megint említettem Rogán Antal nevét, pedig ezt nekem nem szabadna), és még hosszasan sorolhatnám a problémákat. Rengeteg olyan ügy van, aminek már nem akarnak nekifogni, mert csak további nehézségeket hozna a következő tavaszig, míg a sikerek még mindig váratnak magukra.

No, de ha most nem egyetlen végigkampányolt évvel, hanem egy teljes négyéves ciklussal számolhatna a kormány, akkor bizony lenne kifutási lehetősége a fontos döntéseknek - annak ódiuma nélkül, hogy emiatt bukik a rezsim. Értsük jól:

Nyilvánvaló, hogy miért lenne ez előnyös számunkra, állampolgárok számára. Pillanatok alatt lezajlana az egész folyamat, és utána végre valódi kormányzati munkába kezdhetnénk.

De ez az ellenzék számára is kulcsfontosságú lenne. Minden egyes ellenzéki pártnak ez a célja.

Ugye jelenleg az ellenzék-generikum a Tisza. Volt azt illető dilemmám, hogy ők akarnak-e még előrehozott választást, de kedd este olyan meggyőzően mondta Magyar a Partizánban, hogy ők már kampányüzemmódban vannak, és rohamosan nő a Tisza-szigetek száma, és belső előválasztás és nagyrendezvény, hogy nem fogok kukacoskodni, elhiszem, hogy tényleg kész a választásra és őszintén követeli. Elhiszem, hogy nem blöffölt. Ha így van, akkor viszont nosza, rajta, kapja meg Magyar Péter az előrehozott választást! És igaz az is, hogy áprilisig nem nagyon lesz ideje a Fidesznek a karaktergyilkosságra sem a tisztás jelöltek ellen.

Érdeke ugyanakkor ugyanez a "hagyományos" ellenzéknek is. Egészen pontosan azoknak a pártoknak, amelyek politikusai egyéni mandátumokat szereztek 2022-ben. Az ugyanis kizárható, hogy április végéig a Tisza esélyesebb egyéni képviselőjelölteket mutat fel azoknál, akik három évvel ezelőtt behúzták szinte az összes fővárosi mandátumot, és egyet-egyet Szegeden és Pécsett is. Ha előrehozott választás van, akkor még nehezebb megmagyarázni, hogy miért kockáztatja Magyar Péter Orbán Viktor leváltását azzal a mániával, hogy még az elsőciklusos momentumos képviselőket is az óellenzékhez sorolja, vagy éppen Hiller István 23 éves helyi beágyazottságára ígér rá. Ha bő 2 hónap múlva választunk, akkor az a valószínűbb, hogy legalább ezekkel az egyéni képviselőkkel valamilyen megállapodás, összefogás születik. Talán mégis lehet értelme a Duna Párt koncepciójának.

Valóban, ez az ötlet számos érdekelt fél számára kedvező lehet, beleértve a Fideszt is. Az előzőekben a kormányzás színvonalát elemeztem, de ne feledkezzünk meg arról sem, hogy Orbán Viktor saját hatalmi ambícióit is támogathatja egy előrehozott választás. Igazán elmondható, hogy bár sokan említették már ezt a lehetőséget, a komoly szándékot mögötte kevesen érezték. Erős a gyanúm, hogy ha a jóslatok valóra válnának, és a fideszes többség tényleg úgy döntene, hogy feloszlatja a parlamentet, akkor a közvélemény reakciója nem lenne éppen pozitív: a Fidesz ellenfelei közül sokan inkább a tiltakozást és az Orbánra irányuló kritikát választanák, mintsem hogy örömmel fogadják a változást.

Nem csupán ez az indok lehet vonzó a miniszterelnök számára az előrehozott választások kiírásában; emellett lehetősége nyílna arra is, hogy összehangolja politikai időzítését a már létező és a jövőbeli szövetségeseivel.

Orbán Viktor és Orbán Balázs nem csupán egy kampányidőszakot, hanem egy egész kormányzati ciklust tölthetnek el az Egyesült Államok befolyása alatt, ami komoly lehetőségeket rejt magában. Ha Ausztriában olyan kormány alakul, és Németországban olyan választási eredmények születnek, amelyek Orbán "patriótáit" támogatják, akkor a Fidesz elnökének különösen érdemes kihasználni a kedvező nemzetközi környezetet. Képzeljük el, milyen balszerencse lenne, ha mire a Fidesz-kormány kilép a nemzetközi elszigeteltségből, már el is bukna. A NER jelenlegi formája és helyzete egyre erősödő nemzetközi ellenállás közepette alakult ki. A V4-es együttműködés szétesése, Brüsszel szigorú fellépése, valamint a három egyre ellenségesebb demokrata kormányzati ciklus komoly kihívásokat jelentenek, miközben a Trump-adminisztráció kezdeti időszaka inkább figyelmen kívül hagyta a magyar politikai helyzetet. Így tehát teljesen érthető, hogy Orbán Viktor nem csupán egy, hanem négy évet szeretne, olyan körülmények között, ahol nincsenek Pressmanék, nincsen USAID, és a korábban szélsőséges nézetek fokozatosan a politikai mainstream részévé válhatnak.

A végére egy személyes megjegyzés. A nagykép után szeretném kifejezni, hogy számomra milyen fontos lenne, ha ez a parlament feloszlana. Az elmúlt időszak eseményei és döntései alapján azt érzem, hogy a jelenlegi politikai helyzet nem tükrözi a társadalom valós igényeit és vágyait. Egy új kezdet, új képviselőkkel, akik valóban elkötelezettek a közjó iránt, nemcsak reménykedés, hanem szükségszerűség. Örülnék, ha végre lehetőség nyílna arra, hogy a hangunk valóban számítson, és hogy egy olyan politikai környezet alakuljon ki, ahol az emberek érdekei kerülnek a középpontba.

Mert fájó látni és hallani, mi zajlik ott. A 199 emberből csupán néhányan lehetnek, akik valóban a helyükön vannak. Az események egyre üresebbek és érdektelenebbek, mint valaha. Tizenöt év NER a kormánypárti oldalon teljesen kiölte azt a vágyat, hogy többet várjunk el tőlük, mint hogy a mutatóujjukkal a megfelelő szavazógombot megnyomják. Fel sem merül, hogy saját szavaikat mondanák, vagy egyéni javaslatokat terjesztenének elő. Eközben az ellenzék is belenyugodott az idomításba, és a Fidesz által még meghagyott eszközöket is alig használja - mintha közös konszenzus lenne, hogy a parlamenti munka teljesen felesleges. Van, aki még büszkén hirdeti is, hogy képviselőként nem hajlandó részt venni a parlamenti tevékenységben.

A személyes ügyem itt egyfelől az, hogy a parlament önfeloszlatásával jó lenne látni, hogy mindeme emberek indokolt nemeket mondanak magukra, az eddig végzett "munkájukra", a plusz egy év többmilliós-láblógatós fizetésre. Másfelől pedig az esélyt szeretném megadni magunknak, hogy a hirtelen jelöltállítás a sémáink feladására késztet minket, másféle embereknek adunk mandátumot.

Ha valóban a nemzet érdekeit tartják szem előtt, ha a pártjuk jövőjét is szívükön viselik, bármelyik politikai irányzatról legyen szó, akkor egyesítjük erőinket, hogy az első februári ülésnapon kerüljön terítékre egy javaslat az országgyűlés előtt az önfeloszlatásra. Kívánjuk, hogy a képviselők, akik tudják, hogy mi vár rájuk, ezt a döntést támogassák.

A szerző egy sokoldalú tehetség, aki politikai elemzőként, publicistaként, jogászként és humoristaként is megállja a helyét. Jelenleg az ÖT csapatának tagjaként hozzájárul a közéleti diskurzushoz és színesíti a közvéleményt.

Ez a cikk az ÖT és az Index közötti együttműködés eredményeként született meg. Amennyiben tetszett, és szeretné megosztani, véleményt formálni róla, vagy még több hasonló tartalomra lenne kíváncsi, látogasson el partnerünk, az ÖT weboldalára!