Óbuda titkos zugában fedezték fel a szabadkőművesek szellemi előfutárait.

A Mithrász-kultusz a Római Birodalom egyik legmeghatározóbb misztikus vallási irányzata volt, amely titkos beavatási rituáléival és a fény győzelmét hirdető tanításaival jelentős hatást gyakorolt a modern titkos társaságokra és az új vallási mozgalmakra. Nemrégiben az óbudai Waterfront City lakópark területén bukkantak rá egy új Mithrász-szentélyre, amelyet április 3-án emeltek ki. E jeles esemény kapcsán T. Szabó Csaba ókortörténészt és valláskutatót kérdeztük a rejtélyes ókori kultusz múltjáról, vallási gyakorlatáról, valamint annak meglepően élő kortárs hatásairól.

A közelmúltban, az óbudai Waterfront City lakópark építkezése során, az egykori aquincumi katonaváros helyszínén érdekes régészeti felfedezés történt: rábukkantak egy Mithrász-szentély maradványaira. Az április 3-án a Budapesti Történeti Múzeum szakértői által kiemelt emlékhelyet hamarosan restaurálják, így a látogatók is felfedezhetik majd az eredeti állapotában megőrzött szentélyt.

A most kiemelt szentély lokalizációja és szerkezete is illeszkedik ahhoz a kutatók által megalkotott feltételezéshez, mely szerint a Mithrász-kultusz gyakorlói kis közösségekben, zárt helyiségekben, gyakran magánházak mélyén gyakorolták vallásukat. T. Szabó Csaba ókortörténészt, valláskutató szerint ez a "diszkrét jelenlét" a kultusz egyik legjellemzőbb sajátossága volt, azonban közel sem működtek annyira titkosan, mint ahogyan azt a legtöbben gondolnák.

Tudták, hol található a szentélyük, de fogalmuk sem volt arról, mi zajlik a falak között.

- fejtette ki.

Mithrász figurája valójában egy vallási hibrid terméke, amely különböző kultúrák elemeit ötvözi: a perzsa név, a római vizuális hagyomány és a görög rituális gyakorlatok mind hozzájárultak ehhez a komplex jelenséghez. Miközben sokáig a keleti, iráni területekhez kötötték eredetét, a modern kutatások alapján egyértelművé vált, hogy a kultusz a Kr.u. I. század végén, Róma szívében formálódott, valószínűleg Nero vagy Traianus uralkodása idején.

Ez új vallási mozgalom volt, amely a mediterrán világ különféle tradícióiból építkezett - hasonlóan a XX. századi new age mozgalmakhoz

- fogalmazott T. Szabó Csaba. A bikaáldozat motívuma például görög-római-hagyomány, míg Mithrász neve és keleti ruházata a perzsa zoroasztriánus kultúrából származott. Ez az egzotikus mitikus múlt volt hivatott vonzóvá tenni a vallást a római közegben.

A valláskutató elmondta, hogy jelenlegi tudásunk szerint a Mithrász-kultusz követőinek száma a vallás fénykorában is 10-20 ezer főre tehető, amely az 50 milliós Római Birodalomban nem számított nagy tömegnek. Ettől függetlenül tudományos szempontból rendkívül fontos kultuszról van szó, ugyanis látványos régészeti anyagot és sajátos tárgyi kultúrát hagytak az utókorra, többek között például olyan szentélyeket, vagyis mithraeumokat, mint amilyet nem rég felfedeztek a Budapesti Történeti Múzeum régészei a Big George Property ingatlanfejlesztő által tervezett Waterfront City lakópark területén. Éppen az ilyen hagyatékuk miatt lett a világ egyik legnépszerűbb misztérium-vallása és pont emiatt emiatt is maradhatott az újkorban és a kortárs társadalomban is számos titkos társaság, új vallási mozgalom, tudománytörténeti érdeklődés és popkulturális jelenség központi témája.

A kutatók számára a különleges vallás megértéséhez két alapvető forrás áll rendelkezésre:

A Mithrász-vallás egyik legmeghatározóbb vonása a gondosan felépített beavatási rendszer volt. A hívek hét különböző fokozaton keresztül léptek előre, melyek mindegyike szoros kapcsolatban állt csillagképekkel vagy bolygókkal, mint például a Corvus (Holló), Mars, Jupiter és Vénusz. Minden egyes fokozathoz sajátos szimbólum, rituálé és lelki kihívás tartozott, amelyek célja a tagok belső fejlődése és transzcendens tapasztalatok szerzése volt.

A beavatások dramatikus, gyakran színházi elemekkel tarkított ceremóniák voltak. Meztelenség, kezek megkötözése, térdelés, mécsesekkel megvilágított sötét terek - ezek mind azt a célt szolgálták, hogy a résztvevők spirituális újjászületésen menjenek keresztül. A kultusz kozmológiai világképe szerint a végső cél a Szaturnusz világába való eljutás volt - ez az ókorban a legkülső ismert bolygó, egyúttal a tökéletesség, az "aranykor" szimbóluma.

A kultusz, amelyről beszélünk, kizárólag férfiakat fogadott be, legalábbis a kutatók által összegyűjtött információk alapján. A háromezer tag neve közül egyetlen női név sem található, ami érdekes kérdéseket vet fel. Az okok, amelyek ezt a jelenséget magyarázhatják, máig rejtélyesek. T. Szabó Csaba rámutat, hogy a nemek közötti megkülönböztetés nem egyedülálló jelenség az ókori társadalmakban; több hasonló példát is találhatunk a történelem során.

Voltak női vallások is, például a Bona Dea kultusza, így elképzelhető, hogy a férfiak is igényt tartottak egy zárt közösségre.

A kutató hangsúlyozta, hogy a közösség tagjai között olyan szoros kötelék alakult ki, amely gyakran egy életen át tartott. A toborzás jellemzően családi vagy baráti kapcsolatokra épült, és nem ritkán előfordult, hogy a közösség saját temetkezési szertartásokat szervezett elhunyt tagjainak tiszteletére.

A Mithrász-kultusz virágkora a II-III. századra tehető. A Duna-vidék és Itália volt a legfontosabb központja, de szerte a birodalomban fellelhető volt. Hanyatlása a kereszténység terjedésével párhuzamosan következett be, amely miatt a IV. század végére a kultusz szinte teljesen eltűnt.

A középkor folyamán a Mithrász-szentélyek helyére számos keresztény templomot emeltek, amelyek közül a legismertebb talán a római San Clemente bazilika. Ekkorra a Mithrász-kultusz már szinte teljesen feledésbe merült, és a hívők figyelme más vallási irányzatok felé fordult.

- emelte ki T. Szabó Csaba.

A XVIII. században, a reneszánsz és a felvilágosodás szellemi áramlatai által inspirálva, a klasszikus források, például Tertullianus és Porphüriosz művei ismét a figyelem középpontjába kerültek. Ekkoriban Európa-szerte újraéledtek a szabadkőműves páholyok, amelyek gyakran vélték Mithrászt egyfajta "szellemi előképnek", hivatkozva ezzel a régi titkos tudásokra és hagyományokra.

"Nincs semmiféle történeti kapcsolat a Mithrász-kultusz és a szabadkőművesek között - figyelmeztetett T. Szabó Csaba. - Ugyanakkor a diszkrét, zárt közösségi működés, a rituális struktúra, és a szimbolikus tárgyak használata inspiráló mintaként szolgálhatott."

A skót rítusú szabadkőművesség alaptörvényei és az amerikai szabadkőműves irodalom már az 1840-es évektől kezdve hivatkoznak a Mithrász-kultuszra, mint a bölcsesség és a titkos tudás egyik mintaképére. E kultusz szimbolikájában és tanításaiban keresztül a szabadkőművesek a transzcendens értékek és az emberi fejlődés mélyebb megértésére törekedtek.

A közvélekedésben a Mithrász-kultusz gyakran "titkos társaságként" van jelen, de ez a megfogalmazás inkább félreérthető.

Nem volt rejtett, csupán diszkrét. A közösség neve ismert volt, de a szertartás titkai ismeretlenek maradtak.

- magyarázta T. Szabó Csaba, aki elmondta, hogy a kultusz szobrait, oltárait gyakran közterületen kellett átszállítani, tagjai pedig sokszor viseltek Mithrász-ábrázolásokat gyűrűiken vagy amulettként.

A XX. század második felétől a Mithrász-kultusz újra felfedezésre került, nem csupán mint vallási irányzat, hanem kulturális jelenségként is. E korszakban képregények lapjain és zenekarok nevei között bukkant fel, mint valami titokzatos örökség. Amerikában és Európában számos kisebb újpogány közösség alakult, akik igyekeznek rekonstruálni a régi szertartásokat, változatos tudományos háttérrel és eltérő módszerekkel. Ez a modern újraértelmezés nemcsak a Mithrász-kultusz iránti érdeklődést növelte, hanem egyúttal a múlt és a jelen közötti kapcsolatokat is erősítette.

Londonban, a Bloomberg székház mélyén egy különleges Mithrász-szentély bújik meg, amely nem csupán egy múzeumi kiállítótér, hanem a városi misztikum és identitásformálás új színtere is. E helyszín a múlt titkait idézi meg, miközben a modern városi élet szövetébe is beleillik, így új dimenziókat ad a kultúra és a közösségi élmények felfedezéséhez.

Amikor ellátogattam a helyszínre, egy különös hölgy állt a bejáratnál, aki új mithraista követőket toborzott.

- mesélte az ókortörténész.

A régészet egyre több választ ad a múlt kérdéseire - de legalább annyi újat is felvet. Mit főztek a lakomákra? Honnan jött a zene? Ki vitte be a mécseseket? A Mithrász-kultusz éppen azért vonzó a kutatók számára, mert olyan, mint egy töredékes mítosz: elég sokat tudunk róla, hogy megsejtsük a mélységét, de keveset ahhoz, hogy titokzatos maradjon.

Ez egy ezer darabból álló kirakós, amelyből csupán száz darab maradt épen. Most az a kihívás, hogy ezeket a megmaradt darabokat ügyesen összeillesztve életre keltsük a képet.

- jegyezte meg T. Szabó Csaba. Talán éppen ez az, ami a kultusz igazi vonzerejét adja.