A bourbonok világa egyedülálló ízek és hagyományok keverékét kínálja. Ezek a prémium amerikai whiskyk a kukorica, az érlelés során használt új tölgyfa hordók és a szigorú gyártási folyamatok eredményei. Minden egyes palack egy külön történetet mesél el, l
Ne olvassák ezt most úgy, mint egy klasszikus Magyar Péter, alias Tisza melletti kiállást. Tény, hogy nem tisztázott számomra, hol is állok pontosan; sokat hallottam, de valójában keveset tudok Orbán Viktor kihívójáról, viszont annál inkább ismerem Orbán Viktort. Ez a tudás kétségtelenül befolyásol, de ahogy sok ezer más szavazó, én is tele vagyok bizonytalanságokkal, kérdésekkel és kételyekkel. Az viszont egyértelmű, hogy ebből a rendszerből valahogy – végre – ki kellene lépni, és az is nyilvánvaló, hogy a rendszer képtelen bármiféle önkorrekcióra. Sőt, egyre mélyebbre süllyed saját ellentmondásaiban, hadd ne mondjam: hazugságaiban, mind gazdaságilag, mind pedig morálisan.
Valószínűleg senki sem fogja komolyan venni ezt a dolgozatot, mint valami tanácsot vagy útmutatót a Fidesz számára. Azért is, mert ez a Fidesz – ez az Orbán – már régóta nem figyel senkire, csak a saját megérzéseire, amelyek viszont egy ideje már nem működnek. Ha igazán működnének, akkor biztosan nem indítanának egy digitális polgári kör mozgalmat, miközben egy bunkofonnal a kezükben állnak – tudom, hogy ez a lehallgatás ellen védett –, és mindezt követően, hogy az ellenfelet éppen azzal vádolják, hogy csupán egy digitálisan felnagyított semmi. Ezek az ösztönök másfél éve elhagyták Orbánt, abban az időszakban, amikor a kegyelmi botrányra kereste a helyes választ. Azóta kóvályog, és bár a kormányzása akkor sem volt éppen erős, sőt, inkább gyenge, legalább a hazugságok valahogy működtek. Sokan elhitték neki, hogy a covidot jól kezelte, annak ellenére, hogy ötvenezer áldozat volt, és csak a legátlátszóbb hamisítást említem. Ráadásul sikerült a társadalom nagyobb részével elfogadtatnia, hogy itt nincs állami korrupció, nincs felülről irányított maffia, sőt, akkoriban még a luxus fogalmát is mintha nem ismerték volna. (Ezt a Lázár János hozta el, jelentős innovációval a jelenség terén.)
Tehát ott tartottam egy bekezdéssel feljebb, hogy ezt az írást ne tekintsék a Fidesz támogatásának. Csupán arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a párt legendás kommunikációs stratégiája már Magyar Péter első megjelenésekor cserbenhagyta őket, és azóta is folyamatosan visszaüt. Ha alaposan megvizsgáljuk a másfél év során végbement kommunikációs ívet, azt láthatjuk, hogy a Fidesz a legnagyobb ellentétek között ingázik. Kezdetben csak legyintettek a belső kritikákra, amelyeket külső támadásnak állítottak be (lásd: lufi), később viszont elképesztő mennyiségű pénzt, hirdetést és felületet áldoztak a támadásokra. Más szavakkal: minden egyes nappal, minden egyes nyilatkozattal, betűvel emelték Magyar Péter jelentőségét. Ma már nincs olyan fideszes vezető, aki ne használná legalább egy-két pejoratív kifejezést a Tisza elnökére, oldalas cikkekben, riportokban, sőt, kihelyezett "riporterekkel" próbálják lejáratni őt, nem észlelve, hogy ennek éppen az ellenkező hatása van. Az ember - és biztos vagyok benne, hogy nem csak én - zsigeri undort érez, amikor Kocsis Máté, Bayer Zsolt, Hollik István vagy Menczer Tamás megszólal, de mostanra Orbán Viktor sem marad le tőlük. A fideszesek számára tanulságos lenne, ha végignéznék, hova is juttatták Magyart és a Tisza Pártot az elmúlt év során – ez már önmagában is tanulságos lenne.
De hát a Fidesz mára olyan lett, mint a bourbonok: egyre érettebb, sokszínűbb és meghatározóbb a politikai tájban. Ahogy a bourbonok is különböző ízeket és karaktereket mutatnak, úgy a Fidesz is folyamatosan alakítja arculatát, alkalmazkodva a körülményekhez és a társadalmi igényekhez.
