A türelem határai elérkeztek: az Európai Unió Magyarországot magára hagyhatja.

A Janaf és a Mol által végzett tesztek szerint a horvát Adria-vezeték kapacitása nem elegendő ahhoz, hogy teljes mértékben kiváltsa az orosz olajat, ami komoly ellátásbiztonsági aggályokat vet fel a régióban. Az Európai Unió 2028-tól el kívánja tiltani az orosz kőolaj importját, ám jelenleg még nem áll rendelkezésre működőképes alternatíva. Ezért elengedhetetlenek a további fejlesztések és új vezetékek, mint például a szerb-magyar olajvezeték kiépítése. A tengertől távol eső országok a régióban aktívan törekednek arra, hogy megerősítsék az alternatív kőolaj-szállítási infrastruktúrájukat. A kérdés azonban továbbra is nyitott: vajon az orosz olajról való leválást sürgető Európai Unió valóban tesz-e érdemi lépéseket a folyamat támogatása érdekében?

A közelmúltban a Janaf és a Mol Csoport újabb kapacitástesztet végzett az Adria-vezeték horvát szakaszán. Az Index értesülései szerint az eredmények nem oszlatták el a vezetékkel kapcsolatos aggodalmakat: az elmúlt egy évben több elhalasztott és leállított teszt is volt, de a mostani pár napos teszt alapján sem bizonyította, hogy az Adria-vezeték önmagában életképes és működőképes alternatívát jelent a Barátság-vezetékre.

További tesztekre van szükség ahhoz, hogy kiderüljön: szükség van-e a vezetéken fejlesztésekre. Az Adria-vezeték kapacitása körüli kérdőjelek azért is aggasztóak, mert az elmúlt hetek fejleményei alapján az Európai Unió továbbra elvárja, hogy 2028. január 1-jétől a tagállamok ne importáljanak orosz kőolajat.

Bár a MOL 2026 végére eléri finomítóiban a teljes technológiai rugalmasságot, a régió ellátása a kőolaj-vezetékeken és kereskedelmi partnereken is múlik. A vállalat ezért kitart az álláspontja mellett: csak két működőképes és kereskedelmileg is versenyképes kőolaj-vezeték esetén lehet lekapcsolódni a Barátság-vezetékről.

Szabó Szabolcs Pál, a MOL Downstream magyarországi vezetője, a megkeresésünkre adott interjúban megerősítette, hogy többször is felmérték az Adria-vezeték horvát szakaszának kapacitását. A rövidtávú próbák azonban sajnos nem szolgáltattak megnyugtató eredményeket. Szabó elmondta, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján kétséges, hogy a vezeték elegendő mennyiségű kőolajat tudna biztosítani a MOL-csoport igényeinek kielégítésére.

Az elmúlt év során számos tesztet halasztottak el, és a Janaf kérésére néhányat le is állítottak. A közelmúltban azonban 1-2 napos próbákat végeztek, amelyek eredményei figyelemre méltóak voltak. A MOL Downstream magyarországi vezetője az Indexnek nyilatkozva elmondta, hogy többször is felmérték az Adria-vezeték horvát szakaszának kapacitását. "Sajnos a rövidtávú tesztek nem igazolták a várakozásainkat: a kapott adatok alapján nem lehetünk biztosak abban, hogy a vezeték képes lenne kielégíteni a MOL-csoport kőolaj iránti igényeit" – tette hozzá.

Minden egyes teszt eredményét, beleértve a legutóbbit is, alapos figyelemmel kell kísérni és ellenőrizni. Elengedhetetlen, hogy az összes adatot a korábbi tesztekkel együtt értékeljük. Az Adria-vezetéket mint teljes értékű ellátási útvonalat csak további vizsgálatok és fejlesztések révén lehet megfelelően megtervezni. A cél az, hogy elérjük a maximális kapacitást, ami egyfajta biztonsági hálót nyújt. Ez garantálja a stabil ellátást akkor is, ha a finomítók szokásos működése megváltozik, karbantartási tevékenységek folynak, vagy ha az érintett országok stratégiai kőolajkészletei átalakulnak.

Fontos megemlíteni, hogy a Janaffal való együttműködés 2022 végén zárult le, miután a Mol Csoport hároméves szerződése lejárt. A korábbi díjszabás sem volt éppen kedvező - erről Hernádi Zsolt már korábban nyilatkozott az Indexnek -, de 2023-ra a feleknek egy jelentősen megemelt árakon kellett újra megállapodniuk, amely azóta is érvényben van. A MOL többször is hangsúlyozta, hogy évek óta az európai átlagárak négy-ötszörösét kénytelenek fizetni a szolgáltatásért.

Ez egyébként meg is látszik a Janaf pénzügyi eredményein. Az új árazást követő első évben 27,6 százalékkal nőtt a vállalat nyeresége. Szabó Szabolcs Pál, a MOL Downstream magyarországi vezetője erről így fogalmazott az Indexnek: "Ez a magatartás a technikai aggodalmainkkal együtt nézve minden oldalról kétségessé teszi azt, hogy akarunk-e egy ilyen egyoldalú függésbe kerülni."

Az Index most úgy értesült, hogy a Dunai Finomító teljes technológiai rugalmassága 2026-ra megtörténik, ezt a Mol Csoport teljesen önerőből hajtja végre - azonban az ellátásbiztonsághoz a finomítói technológiai mellett megbízható útvonalak és partnerek is kellenek. A Mol Csoport finomítóit az orosz kőolaj bedolgozására tervezték, de az elmúlt évek fejlesztéseinek és a több mint 14 alternatív kőolajfajta tesztelésének köszönhetően elérték, hogy a Pozsonyi Finomító ma már a cseh piacra is tud alternatív kőolajból finomított üzemanyagot szállítani.

A finomítói rugalmasság növelését célzó fejlesztések a tervek szerint előrehaladnak, így 2026 végére a Mol Csoport olyan döntést hozhat, amely meghatározza, honnan és mennyi kőolajat importál. Azonban ez a folyamat jelentős beruházásokat követel meg. Az Adria-vezeték magyarországi szakaszának korszerűsítésére 2022 előtt már 170 millió dollárt fordítottak. Ezt követően további, körülbelül 500 millió dollár értékű befektetésre lesz szükség, amely teljes mértékben a Mol Csoport saját forrásaiból valósul meg.

A régió energiaellátásának stabilitása érdekében elengedhetetlen, hogy két működő és kereskedelmileg versenyképes ellátási útvonal álljon rendelkezésre. "Az Adria-vezeték önmagában nem lenne elegendő ahhoz, hogy biztosítsa a régió ellátásbiztonságát, még akkor sem, ha a szükséges fejlesztések megvalósulnának, és a Janaf végre az európai standardokhoz igazítaná díjszabását" – nyilatkozta az Indexnek a MOL Downstream magyarországi vezetője.

A MOL véleménye szerint, amennyiben az Európai Unió kitart amellett, hogy a régió lemondjon egy stabil és megbízható ellátási útvonalról, akkor ennek következményeként felelősséget kell vállalnia, és aktívan közreműködnie kell egy valódi alternatíva kidolgozásában is.

Zárásként fontos megemlíteni, hogy Petr Fiala, Csehország miniszterelnöke áprilisi bejelentésében beszámolt a TAL európai kőolajvezeték kapacitásának bővítéséről. A vezetéken végrehajtott fejlesztések eredményeként Csehország egy új, működőképes alternatív ellátási útvonalra tett szert. Az első olajszállítmányok az olasz Trieszt kikötőjéből indultak, és a Nelahozevesben található központi elosztóhelyre érkeztek.

Csehország, akárcsak Szlovákia és Magyarország, több mint hat évtizeden át Oroszországra támaszkodott kőolajellátásának biztosításában, a Barátság kőolajvezetéken keresztül. Az orosz forrásoktól való függetlenedéshez elengedhetetlen volt a Triesztet és Ingolstadtot összekötő TAL szállítási kapacitásának bővítése. Ennek eredményeként a TAL és az IKL rendszeren keresztül rendelkezésre álló éves kapacitás 4 millió tonnáról 8 millió tonnára emelkedett.

A projekt összköltsége 1,6 milliárd cseh korona, ami körülbelül 25,6 milliárd forintnak felel meg. Ezt az összeget a cseh Mero vállalat a saját bevételeiből fedezte. A csehek a leválás előtt már elvégeztek egy fontos feladatot, nevezetesen a kapacitásbővítést, de ez önmagában nem elegendő. Csehország finomítói nem tudják biztosítani az ország teljes üzemanyag-igényét, és a MOL Pozsonyi Finomítója nélkül a helyzet még nehezebb lenne. Ezért a cseh ellátásbiztonság szempontjából kulcsfontosságú a két vezetéken való szállítás, megbízható partnerek bevonása, valamint a diverzifikált beszerzési források kiépítése.

A TAL vezeték, bár jelentős kapacitásnövelésen ment keresztül, a magyar és a szlovák helyzetet nem javítja: a bővítés ellenére csupán a cseh finomítók ellátására elegendő. Ezzel szemben a MOL által hivatkozott Odessza-vezeték, amely tengeri összeköttetésénél fogva, lehetőséget adna a különböző alternatív kőolajforrásokhoz való hozzáférésre.

Ezen felül, a vezeték megerősítése nemcsak hogy összhangban áll az Európai Unió stratégiai törekvéseivel, hanem az ukránok és a szerbek számára is jelentős előnyöket hozna. Az ukránok számára egy, az oroszoktól független, országukon keresztül haladó útvonal létrehozása fontos bevételi forrást és stabil ellátási lehetőségeket biztosítana. A szerb fél pedig hosszú távon csökkenthetné a Janaffal szembeni függőségét, ami erősítené gazdasági függetlenségüket.

A szerb-magyar olajvezeték megvalósítása elengedhetetlen a térség energetikai infrastruktúrájának fejlesztéséhez. Ez a vezeték, amely az Odessza-vezetékkel összekapcsolva alternatív tengeri kapcsolatot kínál, jelentős előnyöket hoz a szerb piac számára is. A két fél, a szerb és a magyar kormányzat, határozott és elkötelezett a projekt iránt, ami a Janaf üzletpolitikáját figyelembe véve igazán várható. Áprilisban új mérföldkőhöz érkezett a vezeték építése, hiszen a múlt héten a MOL és a Transnafta képviselői aláírták a vezeték műszaki specifikációit rögzítő megállapodást, ezzel is megerősítve a projekt iránti elkötelezettségüket.

A megvalósíthatósági tanulmány már elkészült, és a tervek szerint Magyarországon körülbelül 180 kilométer, míg Szerbiában 120 kilométer hosszú vezetékszakasz építése szükséges. A tervezett rendszer évente körülbelül ötmillió tonna kőolaj szállítására lesz képes. A Magyarország és Szerbia közötti kőolajvezeték megépítéséről 2023 júniusában kötöttek megállapodást, amely az Algyő és Újvidék közötti szakaszt érinti. A magyarországi beruházás értéke körülbelül 320 millió euróra rúg.

Világosan látszik, a régió tengertől elzárt országai igyekeznek fejleszteni az alternatív kőolaj-szállítási infrastruktúrát, a kérdés az, hogy az orosz olajról való leválást sürgető Európai Unió tesz-e bármilyen érdemi lépést a folyamat támogatása érdekében. Segít-e a Janaf megfékezésében és a versenyképes árak megteremtésében, illetve támogatja-e a valóban életképes útvonalak megteremtését. Egyelőre csak az elvárásaikat ismerjük, amely alapján úgy tűnik: magára hagyja a régiót ezzel a problémával.