A hokiválogatott már túllépett azon a ponthon, ahol csodákra lenne szüksége, de...

A magyar jégkorong-válogatott aggasztó előjelekkel és komoly hiányzókkal vág neki a svéd-dán közös rendezésű A csoportos világbajnokságnak. A helyzet reális megítélése szerint csupán két ellenféllel szemben bízhatunk a sikerben, de ha a sorsolás kedvezően alakul, akár egyetlen győzelem is elegendő lehet ahhoz, hogy a csapat megőrizze helyét a világelit köreiben.

Bő egy évvel ezelőtt még a legnagyobb sportkedvelők figyelmét is felkeltette a magyar jégkorong-válogatott sorsa. Egy Románia ellen elszenvedett történelmi vereség után Galló Vilmos a szövetségi kapitány, Don MacAdam irányítását éles kritikával illette, bozótként emlegetve őt. Ez a drámai esemény mély nyomot hagyott a csapat lelkületén, ám a nehézségek összekovácsolták a játékosokat. Ennek eredményeként a divízió I/A-s világbajnokság végén a csapat ünnepelhette a feljutást, így 2008, 2015 és 2022 után ismét a legjobbak között bizonyíthatott.

Az utóbbi időszakban jelentős átalakulások zajlottak a magyar jégkorong világában. A szövetség élére új elnök került, Kolbenheyer Zsuzsanna személyében, aki friss szemléletet hozhat a sportág irányításába. Emellett MacAdam távozása után a szövetségi kapitányi posztot Majoross Gergely vette át. Majoross nem csupán játékosként volt részese a 2008-as szapporói csodának, de edzői pályafutása során is komoly tapasztalatokra tett szert, hiszen az utóbbi években a szlovák élvonalban és a német másodosztályban is megfordult. E tapasztalatok birtokában várhatóan új impulzusokat adhat a magyar jégkorong fejlődésének.

Majoross nemrégiben a Telexnek adott interjújában kifejtette, hogy számára nem csupán a magyar válogatott A csoportbeli bennmaradása a legfontosabb. Sokkal ambiciózusabb célokat tűzött ki maga elé: arra törekszik, hogy a csapata idővel elérje azt a szintet, ahol már a negyeddöntőbe jutásért folytathatnak küzdelmet.

Itt hosszú távú perspektívából fogalmazok, de a minőségből nem érdemes engedni.

A szilárd alapok kialakítása elengedhetetlen, miközben a sportág folyamatosan fejlődik és pezseg. Ez az a hajtóerő, ami számomra meghatározó, akár küldetésnek is nevezhetjük. Ugyanakkor a jelenlegi csapatnak egységesnek és elkötelezettnek kell maradnia, hiszen a magyar hokiválogatott nem vonulhat vissza, még akkor sem, ha néha a nevesebb ellenfelek tudásban fölényben vannak. Az alapvető elv az, hogy senki ne tartson a hibáktól; az igazi hiba az, ha valaki nem adja bele a végső energiáit – nyilatkozta Majoross, aki a harmincas évek óta az első hazai szövetségi kapitányként vezetheti a válogatottat egy elit világbajnokság keretein belül.

Magyarország úgy utazhat a dániai csoportmeccsekre, hogy a reálisan nézve két csapat ellen lehet esélye a győzelemre, de még ellenük is bravúr lenne a győzelem: a megfelelő pillanatban kell a legjobb játékot mutatni, csak úgy érhető el a bennmaradás.

Ez a két rivális a kazah és a norvég csapat, de velük kapcsolatban is meg kell jegyezni, hogy tétmeccsen régen győztük le őket. Hogy éppen milyen formát mutatnak, az a vb előrehaladtával mutatkozik majd meg, Norvégiával az utolsó meccset vívjuk, addigra már kellőképpen letisztul a kép.

Combos felkészülésen van túl a magyar válogatott, amely már március végén elkezdte az alapozást, majd nyolc felkészülési mérkőzést is játszott - csak összehasonlításképp, Kanada beérte kettővel a vb előtt, de ők annyira űrszinten vannak ebben a sportágban, olyan magas szintű az utánpótlásképzés, hogy szinte nem is kell közös gyakorlás, hogy a játékosai tudják, kinek mi a dolga.

A mieink helyzete a világbajnokság előtt kifejezetten nehézzé vált, hiszen a csapat nagy része márciusra befejezte a klubszezont. Ezt a helyzetet tovább bonyolította, hogy a magyar bajnokságot a divízió I/A-s világbajnoksághoz kellett igazítani, amelynek házigazdája Románia volt, ahol az erdélyi hokisokra építettek. Figyelemre méltó, hogy a gyakorlatilag Erste Liga-válogatottnak tekinthető román csapat (csupán egyetlen játékos nem a Brassó, Csíkszereda, Gyergyó hármasból érkezett) végül mindössze egy pontot szerzett a sepsiszentgyörgyi tornán, és simán búcsúzott, holott egy évvel ezelőtt Magyarország ellen is győzni tudtak a világ második vonalában, és esélyük volt az elitbe kerülésre is. A magyar keretbe nyolc játékos érkezett az Erste Ligából, ami újabb izgalmakat ígér a csapatnak.

A felkészülési meccseink nem igazán adnak támpontot, mert bár nyolcszor is jégre lépett a válogatottunk (öt győzelem, három vereség a mérleg), és megmérkőztünk elitvébés riválisokkal is, ám ezen országokban sokszor még zajlottak a bajnokságok, sok esetben olyan csapattal érkeztek, ahol aztán kicserélődtek a játékosok. A csoportrivális norvégok, akik ellen könnyen a bennmaradásról döntő meccset játszhatjuk, például a kapusaikat is lecserélték az egymás elleni mérkőzések óta és vagy három sor összetétele változott meg - előnyére.

Az utóbbi hetek természetesen a magyar csapat összekovácsolódását is elősegítették, és ez a családias atmoszféra mindenképpen a csapat javára válhat. Ennek köszönhetően reális lehetőség nyílhat arra, hogy a középmezőny alsó részét megcélozzák. Ugyanakkor számos kihívás is nehezíti Majoross Gergely és a szakmai stáb feladatát.

Az előjelek sajnos nem mutatnak biztató irányt.

Az utolsó két felkészülési mérkőzés során, amikor már komolyabb ellenfelekkel néztünk szembe, Szlovénia és Kanada csapataival, sajnos nem mutattunk meggyőző teljesítményt. Ezt a kapitány is nyíltan elismerte. Csak néhány pillanatban voltak igazán elfogadható megoldásaink a pályán. Ráadásul fontos megjegyezni, hogy a csapatból öt-hat kulcsfontosságú játékos hiányzik jelenleg, akik jelentős erőt képviselnek: Bartalis István, Nemes Márton, Sebők Balázs, Sofron István, Stipsicz Bence és Varga Balázs különböző okok miatt, mint például sérülés, betegség, mentális nehézségek vagy tanulmányi elfoglaltságok, nem tudnak részt venni a válogatott munkájában.

Szongothra külön figyelmet érdemel, hiszen 76 év után ő lesz a legfiatalabb játékos a világbajnokság történetében. A németek ellen vívott nyitómeccs napján mindössze 16 éves, 11 hónapos és 2 napos lesz, ami igazi szenzációnak számít.

A sportág statisztikáival foglalkozó puckempire oldal legfrissebb adatai szerint az 1949-es világbajnokságon a norvég Leif Solheim mindössze 16 éves, 6 hónapos és 29 napos volt, ami figyelemre méltó teljesítmény a fiatal sportolók körében.

A finn KooKoo-ban játszó Szongoth már tavaly nyáron felhívta magára a figyelmet, előbb egy ukránok elleni felkészülési meccsen, majd a kazahok elleni olimpiai selejtezőn is betalált, és azóta is voltak már góljai a felnőttválogatottban. Ebben a szezonban már az ifjúsági (U18) és a junior (U20) divízió I/A vb-t is megjárta.

A modern kori jégkorong világában a magyar válogatott eddig nem tudta megőrizni helyét a legjobbak között. Most azonban először történt meg, hogy sikerült visszatérni a nemzetközi élvonalba. Érdemes megemlíteni, hogy a magyar hoki az utóbbi években kedvező helyzetbe került, hiszen az orosz és fehérorosz csapatok, amelyek hagyományosan erős ellenfelek, nem tudtak részt venni a világbajnokságokon az ukrajnai konfliktus következtében.

A romániai kiesés rávilágított a magyar bázisú Erste Liga potenciáljára, ugyanakkor érdemes hangsúlyozni, hogy Magyarországon jelenleg csupán nyolc felnőtt csapat működik. Ez a helyzet nem éppen kedvező a fiatal hokisok számára, hiszen a pályafutás kezdetén már sokan feladják álmaikat, és a lemorzsolódás mértéke aggasztó. Ennek ellenére,

A bennmaradás kiharcolása talán már nem lenne csodának nevezhető, de mindenképpen bravúros teljesítmény lenne, különösen figyelembe véve a hiányzóinkat.

A nemzetközi szövetség a szokásos világbajnokság előtti rangsorában sajnálatos módon a magyar csapatot az utolsó előtti pozícióba sorolta, ami a kiesést jelentené számunkra. A hivatalos honlapjukon pedig a következőket írták rólunk:

"A magyar szurkolók dobolása és kántálása egy félelmetes középkori sereg hangját idézi, amely ostromra készül. A valóság azonban az, hogy Magyarország számára nehézkes lesz a támadás" - írták, és megjegyezték, extra nehéz dolgunk lesz, amin elsősorban a kiemelkedő kapusteljesítmény segíthet.

A csapat szerdán indult útnak Dániába, ahol először a silkeborgi szállásuk elfoglalásával kezdték a kalandot. Csütörtökön a kötelező csapatfotózásra került sor, ezt követően pedig délután megkezdték az első jeges edzésüket a helyszínen. Pénteken újabb edzés vár rájuk, szombaton pedig 16:20-tól már a németek ellen lépnek jégre a nyitómeccsükön. Az izgalmak ezután sem csillapodnak: vasárnap az amerikai csapat következik, a jövő hét keddi mérkőzésen a kazahokkal mérkőznek, csütörtökön a címvédő csehekkel, pénteken a házigazda dánokkal, míg vasárnap a svájciakkal találkoznak. A csoportküzdelmek zárásaként pedig május 19-én a norvég csapat lesz az utolsó ellenfelük.

A nyolcas csoport utolsó helyezettje a következő szezonra visszacsúszik a divízió I/A-ba, míg a legjobban teljesítő négy csapat a negyeddöntőbe kerül.