Az újpesti gyermekgyilkosság tragikus eseménye mély nyomot hagyott a közösségben. A történet hátterében rejlő drámai részletek sokakat megráztak, és fájdalmas kérdéseket vetettek fel a társadalomról és az áldozatok védelméről. A helyszín, ahol a borzalom

A tettes elfogása mindössze két napot vett igénybe, és a büntetőeljárás lezárultával, 1983-ban a halálbüntetés keretében kivégezték.

"Abban az utcában éltünk, amely a másik oldalon helyezkedett el, de félelem ölelt körül minket, amíg csak el nem fogták a gyilkost... Volt egy lépcsőház, ahol a lakók éberen figyeltek, mintha őrszolgálatot láttak volna el" - emlékeztek vissza a hozzászólók az Élet elleni bűncselekmények blog egy régi, borzalmas gyilkosságot felidéző, két évvel ezelőtti Facebook-bejegyzése kapcsán.

Az emlékezetünkben élő tragédia, ami még mindig élénken él, egy nyolcéves kisfiú, Kreibich Tamás értelmetlen halála, amely pontosan 43 évvel ezelőtt történt.

(Itt találod a legújabb híreket)

1982. január 26-án, a késő délutáni órákban aggasztó hír érkezett az újpesti rendőrséghez: eltűnt a nyolcéves Kreibich Tamás. Az édesapa kétségbeesetten mesélte, hogy fiának már rég haza kellett volna érnie az iskolából, amely mindössze öt perc távolságra volt a Rózsa utcai otthonuktól. Hozzátette, hogy Tamás nem volt az a gyermek, aki csak úgy elkalandozna, és a család mindenhol kereste, de a kisfiú nyoma sehol nem akadt.

Már épp szervezték volna a rendőri kutatócsapatot, amikor a gyermek édesanyja az ügyeletes tiszt telefonos kérésére szétnézett a tízemeletes házban, és annak legfelső szintjén ráakadt a fia lemeztelenített holttestére. A helyszínre érkező rendőrorvos megállapította, hogy a gyermeket délután négy és hat óra között fojtották meg egy övvel. A nyomozók azonnal értesítették a lakosságot a történtekről kérve, hogy mindenki jelentkezzen, aki bármilyen információval rendelkezik.

A Rózsa utcai panelház egyik idős lakójának tanúvallomása kiemelkedően fontosnak bizonyult. A hölgy elmesélte, hogy a közeli közért előtt egy furcsa megjelenésű férfi keltette fel a figyelmét. Az illető elhanyagolt külsejű volt: csapzott haja és rosszul illeszkedő ruházata egyértelműen a csavargók világát idézte. A labdázó gyerekekre meredve, a középmagas férfi barna, megkopott kabátot viselt. A részletes személyleírást azonnal továbbították a rendőrség összes egységének, és ez az öltözet segítette a kecskeméti vasútállomáson az egyenruhásokat abban, hogy kiszúrják a gyanús alakot.

Merész lépésre szánta el magát egy taxisofőr Dunaharasztinál, amikor szembeszállt a taxisgyilkossal.

A budapesti fodrászat tulajdonosa különös módon próbálta megtalálni a szerelmet: hirdetést adott fel, amelyben férjet keresett. A történet azonban váratlan fordulatot vett, és tragikus véget ért.

Az igazoltatás során a 32 éves, büntetett előéletű Bencsik László Tibor, aki segédmunkásként keresi a kenyerét, azt mondta, hogy rég nem látott testvérét szeretné meglátogatni az alföldi városban. Az utazás oka, hogy összeveszett az élettársával, ezért elhagyta a fővárosi, Visegrád utcai lakását. Azóta az időt kocsmákban és vasútállomásokon tölti. A járőrök azonban nem fogadták el a válaszait, és a városi kapitányságra kísérték, ahol az egyik rendőr azonnal rákérdezett egy korábbi gyerekgyilkosságra, érdeklődve a férfi indítékai iránt.

Bencsik László Tibor annyira megdöbbent a helyzeten, hogy végül elismerte: valóban találkozott Kreibich Tamással a Rózsa utcában. Amikor további kérdések merültek fel, azt is elárulta, hogy elkísérte a fiút a lépcsőházuk bejáratáig.

- Változtatok a vallomásomon... - szólal meg ismét Bencsik.

- Ez nem vallomás. Csak beszélgetés.

- Akkor is átalakítom a dolgaimat... Az a különös játék nem a kapu alatt zajlott...

Hát nem?

- A sráccal ketten beszálltunk a liftbe, majd a gépháznál kötöttünk ki. Onnan lehet kijutni a tetőre is, de az ajtót mindig zárva tartják...

- De ellenállt. Segítségért kiáltott. Kérte, hogy mentsen meg őt a helyzetből.

- Ön mit cselekedett?

A jobb kezemmel eltakartam a száját, és hirtelen csend lett. Nem tudott többé kiabálni. Egy pillanatra csak néztem, ahogy a zűrzavaros hajával és leesett sapkájával ott állt, kissé megviselten.

- Mi történt a gyerekkel?

- Megfojtani nem fojtottam meg. Az nem létezik. Annyira elvetemült nem vagyok. Az már túlzás lenne...

Senki sem állította, hogy a gyermeket megfojtotta. Miért éppen a fojtogatás jutott eszébe?

Ez a beszélgetés zajlott le a Gyilkosság a belvárosban könyv újpesti gyerekgyilkosságra vonatkozó fejezete szerint Bencsik László Tibor és az őt kihallgató hadnagy között. A férfi ezután ellentmondásokba keveredett, majd beszámolt arról, hogy elhatározta, szexuális viszonyt létesít valakivel, legyen az nő vagy férfi. Innentől pedig egyenes út vezetett a vádlottak padjára.

A Fővárosi Bíróság 1982. július 14-én életfogytig tartó börtönbüntetést szabott ki Bencsik László Tiborra. Azonban négy hónappal később a Legfelsőbb Bíróság felülbírálta az elsőfokú ítéletet, és a vádlottat halálra ítélte, mivel úgy ítélte meg, hogy Bencsiknek nincs esélye a rehabilitációra. Bencsik és ügyvédje kegyelmi kérvényt nyújtott be, de ezt elutasították. Végül Bencsik László Tibort 1983. január 4-én kivégezték, akasztással.