Amihez nem érezzük elengedhetetlennek a ragaszkodásunkat, az valószínűleg nem is hiányzik igazán az életünkből.
A cím a manapság egyre népszerűbb "belső ökológia" mozgalom alapszabálya. De hogyan kezdjünk a rendrakáshoz, kiselejtezéshez? Kívülről vagy belülről induljunk? Hogyan alakítsunk ki egészséges kapcsolatokat tárgyakkal és emberekkel?
Férjével és két gyermekével meg egy macskával 60 négyzetméteren él együtt Párizsban, az Instagram népe mégis a csodájára jár, annyira tágas, szellős, minimalistán berendezett a lakása. Vajon mi a titka Marie Quéru-nek, hogy ilyen vonzó és tárgyakkal nem agyonzsúfolt környezetet volt képes teremteni maga körül? Annak a francia könyvszerzőnek, aki magánszemélyeknek és vállalatoknak segít újjáalakítani a tárgyakkal és a környezetükkel való viszonyukat.
A fogyasztói társadalom csapdájában mindannyian állandó harcot vívunk a vásárlás csábításával. Be kell vallanunk, hogy a legtöbben nap mint nap elbukunk ebben a küzdelemben, ami nem meglepő, hiszen szekrényeink és kamráink gyakran túlzsúfoltak, és sokszor alig tudunk közöttük navigálni a felesleges tárgyak tengerében. Ennek következményeként pedig "naponta szembesülünk környezetünk vizuális káoszával, elménk mentális terheivel és az életvitelünkből fakadó ökológiai lábnyommal" - írja a szakértő a weboldalán.
A káosz beszivárog a gondolatainkba, és elragadja őket, mint egy vihar a faleveleket.
Kétségtelen, hogy a környezetpszichológiai kutatások már jó ideje rámutattak arra, mentálisan milyen megterhelő egy zsúfolt, kaotikus, rendetlen környezet. Ezek a terek és tárgyak ugyanis nemcsak fizikailag, hanem szellemileg is "foglalják a helyet" az agyunkban, mivel folyamatosan emlékeztetnek arra, hogy dolgunk van velük. Egy ilyen állapot pedig terheli a gondolkodási kapacitásunkat is, így lassabban és kisebb hatékonysággal leszünk képesek szellemi tevékenységre, a figyelmünk folytonosan elterelődik.
Ebből következik, hogy a minket körülvevő tárgyak jelentős hatással vannak ránk, ezért nem elhanyagolható, milyen dolgokkal vesszük körül magunkat. Marie Quéru szavaival élve, a tárgyaink valójában birtokba vesznek minket, és néha úgy érezhetjük, hogy a "rabszolgáik" lettünk. Ezért fontos lenne sokkal tudatosabban odafigyelni arra, mi mindennel töltjük meg otthonunkat.
