Egy magyar író, aki a tiltólistára került, kitaszítottságából merítve vált igazi nagysággá.
125 évvel ezelőtt látta meg a napvilágot Fekete István, a magyar irodalom egyik kiemelkedő alakja, akinek mesés világát gyermekként mindannyian szívesen fedeztük fel. Bár élete alatt a politikai környezet megpróbálta ellehetetleníteni, ő mégis bebizonyította, hogy elhivatottsága és tehetsége révén az irodalom színpadán nem csupán helyet érdemel, hanem maradandót alkotott.
Vuk, Tutajos és Kele csupán néhány azok közül a felejthetetlen karakterek közül, akiket a ma 125 éve született Fekete István teremtett meg. Az író, akinek neve méltán vonul be a magyar irodalom történetébe, 1925. január 25-én látta meg a napvilágot Göllén, a tanító-iskolamester Fekete Árpád és Sipos Anna első gyermekeként. Ballagó idő című életrajzi regényében visszaemlékezik, hogy már egészen fiatalon, mindössze három évesen találkozott a vadászat izgalmával, amely később írói munkásságának egyik fő ihletforrása lett. Iskolai éveit először szülőfalujában kezdte, majd Kaposváron folytatta, ahol a középiskola során letette a hadiérettségit és káplárként szolgált, ami a mai rangsorban tizedesként lenne ismert. Fekete István életét és munkásságát a természet iránti szeretet és a vidéki élet szépségei határozták meg, így öröksége ma is élénken él az olvasók szívében.
Később, bár csupán egy félév erejéig, a debreceni Gazdasági Akadémián tanulmányozta a mezőgazdaság tudományát, majd a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémián folytatta tanulmányait, ahol 1926-ban mezőgazdászként diplomázott. Ekkoriban ismerkedett meg igazán a Szigetköz varázslatos világával, amely nemcsak lenyűgözte, hanem folyamatosan inspirálta is őt. 1968-ban megjelent Barangolások című művét is a volt iskolájának ajánlotta, mint büszke öregdiák. Tanulmányai befejeztével segédtisztként kezdett el dolgozni gróf Mailáth György birtokán, ahol megismerte feleségét, Piller Editet; házasságkötésükre 1929. december 12-én került sor. Ezt követően gazdatisztként tevékenykedett a holland származású, disznókereskedőből földbirtokossá avanzsált Nirnsee Pál ajkai földjén. Ez az állás rendkívül jövedelmezőnek bizonyult, hiszen hozzájárult a gazdaság fellendüléséhez. Feladatai közé tartozott a tej- és sajtüzem, valamint a szeszfőzde irányítása, emellett búzavetőmagot is nemesített, ami a Gazdatisztek Lapjának figyelmét is felkeltette, és ezzel országos ismertségre tett szert.
Bár Feketére gazdatisztként ígéretes jövő várhatott volna, a szíve egy kreatívabb hivatás után vágyott. Így hát elhatározta, hogy tollat ragad, és írásaival a Nimród című vadászújság hasábjain próbál szerencsét. Kittenberger Kálmán, a szerkesztő, nemcsak a vadászati cikkek, hanem néhány lírai alkotás megjelenését is lehetővé tette számára. Ennek következtében az író 1934 táján arra a megvilágosodásra jutott, hogy az irodalom világában van a helye. Kittenberger a neves Csathó Kálmánhoz is eljuttatta, hogy támogassa őt az írói pálya kezdetén; Csathó pedig hasznos tanácsokkal és bátorítással segítette a fiatal tehetséget. Ekkoriban több irodalmi pályázaton is sikerrel szerepelt, és megszülettek korai regényei: A koppányi aga testamentuma és a Zsellérek, melyek az írói karrierje alapköveit jelentették.
A harmincas évek közepétől kezdődően, Gárdonyi Géza és Krúdy Gyula társaságában, rendszeresen publikált az Új Idők című folyóiratban, majd írásai megjelentek olyan neves lapokban is, mint a Budapesti Hírlap, az Ünnep, az Esti Újság, a Pesti Hírlap és a Híd. Kezdetben főként novellák írására összpontosított, melyek általában érzelmekkel telítettek voltak; sok esetben társadalmi kérdéseket boncolgattak, és szinte kivétel nélkül boldog véget értek, így olvasói között jellemzően a középosztály és az úri osztály hölgytagjai voltak a dominánsak. Pályafutásának emblematikus eseménye volt, amikor a Kisfaludy Társaság tagjai közé választották, ahol a kor neves írói és művészei foglaltak helyet. Azonban a negyvenes években a proletárdiktatúra és a bolsevizmus kritikája miatt írásai tiltólistára kerültek. Az Államvédelmi Osztály brutálisan bántalmazta, súlyosan megsebesítette, végül a János Kórház közelében egy katonai járműből kidobva hagyták, ahol két járókelő rátalált.
Tiltólistára került
Ez a meghurcoltatás mély nyomot hagyott az életén, amely végigkísérte hátralévő éveit. Eleinte a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozott, ahol mezőgazdasági oktatófilmet írt és rendezett, ám az ötvenes évek elejére már nem talált magának munkát. Politikai okokból a könyvei megjelenését is megakadályozták, így kénytelen volt alkalmi munkákból próbálni eltartani családját – feleségét és két gyermekét, Editet és Istvánt. 1951-ben végül tanári állást kapott a kunszentmártoni Halászmesterképző Iskolában, de még ekkor is osztályidegennek számított. A Magyar Írók Szövetségéből kizárták, így már csak az Új Ember és a Vigilia egyházi lapok publikálták novelláit, ami abban a nehéz időszakban létfontosságú támogatást nyújtott számára.
Az író egész életében bátran vállalta istenhitét, és mindig készen állt, hogy segítsen a rászorulóknak. 1950-ben, amikor a budapesti II. kerületben található, Tárogató út 77. szám alatti lakásába befogadta a Szent Ferenc Lányai apácarend tagjait, különösen kiemelkedett jósága. Az apácák kilakoltatására azért került sor, hogy a rendházukat kommunista pártszékházzá alakítsák. Az ötvenes évek közepétől aztán újra írói pályafutása virágzásnak indult: a Halászat című művét tankönyvként kezdték el használni az iskolákban, ezt követően pedig számos ifjúsági regénye jelent meg, amelyek az ember és a természet közötti szoros kapcsolatot mutatták be. Ilyen művek például a Tüskevár, a Bogáncs és a Vuk, amelyek révén a gyerekek már korán megismerkedhettek az író világával.
Fekete István egészségi állapota a hatvanas években már nem volt a legjobb, miután 1968-ban szívinfarktust szenvedett, amit 1970-ben egy újabb infarktus követett. Végül 1970. június 23-án, 70 éves korában távozott az élők sorából. Bár a Farkasréti temetőben talált végső nyugalomra, gyermekeinek döntése alapján hamvait több mint ötven év elteltével Göllére helyezték át. Fia szerint ez a lépés azért vált szükségessé, mert...
Csak Göllén találta meg a boldogságát.
Ha további érdekességeket szeretne megtudni a ma 125 éve született Fekete Istvánról, akkor tippelje meg a válaszokat az alábbi kvízben (de tesztelheti tudását a Vukról és az író más műveiről készült korábbi kérdéssoraink által is)!
