A szerelem néha olyan káros hatású droggá alakulhat, mint amilyenné Carrie Bradshaw karaktere vált a "Szex és New York" világában. Az érzelmek tengerében könnyen elveszhetünk, és a romantika bonyolult labirintusa sokszor a legjobb szándékainkat is romba d

Carrie Bradshaw, a Szex és New York ikonikus hősnője, talán a sorozat minden egyes évadában az aktuális párkapcsolatai által formálódik. Az élete szerves részét képezi, hogy mindig legyen mellette egy férfi, aki lehetőleg Mr. Big – hiszen ez adja meg számára a szükséges önértékelést és identitást. Carrie számára a férfiak nemcsak romantikus partnerként fontosak, hanem a saját énjének tükréül is szolgálnak. Megszállottan ragaszkodik a kudarcba fulladt kapcsolatokhoz, mivel ezek révén próbálja megérteni önmagát, és mindennél fontosabb számára a férfiak általi elismerés. Ez a karakter kiváló példája egy olyan pszichológiai jelenségnek, amelyet bár nem hivatalosan, de az ő nevéhez kötnek.

A Carrie komplexus, más néven szerelemfüggőség, a szerelem iránti megszállottságot jelöli, amely gyakran a férfiak általi megerősítés keresésével párosul. Ez a jelenség nem hivatalos klinikai diagnózis, hanem inkább egy pszichológiai állapot, amelyet a szakértők komoly problémaként ismernek el. Fontos, hogy foglalkozzunk vele, hiszen ha figyelmen kívül hagyjuk, súlyosabb következményekkel járhat a személy pszichológiai jólétére nézve. A szakemberek általában úgy írják le ezt a jelenséget, mint amikor az egyén teljes mértékben rákattan a szerelem érzésére, valamint annak izgalmára. Ennek következményeként hajlamos arra, hogy kizárólag a párkapcsolataival foglalkozzon, legyen szó aktuális flörtölésről vagy a korábbi kapcsolatok fájdalmáról. Ez pedig gyakran kellemetlen szituációkhoz vezet, hiszen a beszélgetések során teljesen figyelmen kívül hagyja a körülötte zajló egyéb témákat.

A Carrie komplexussal küzdő egyének gyakran ismétlődő mintákba zárják magukat, mintha egy végtelen körforgásban mozognának. Ez a bezártság nemcsak a személyes fejlődésüket gátolja, hanem más életük területeinek teljes elhanyagolásához is vezethet, így a kapcsolatok, karrier vagy akár a saját jólétük is háttérbe szorulhat.

Annak, hogy valaki hogyan és miért lesz szerelemfüggő, több oka és jele is lehet. A legárulkodóbb, hogy az illető rendszerint piedesztálra emeli aktuális partnerét, bár fontos kiemelni, hogy még a kapcsolatok legelején ez akár normálisnak is mondható, akkor válik problémássá, ha már inkább megszállottsággá alakul. Tehát amikor annak ellenére is minden fölé helyezi partnerét, ha az érzelmileg elérhetetlen vagy esetleg bántalmazó. A pszichológusok meglátása szerint ez arra utal, hogy az illetőnek súlyos gyermekkori traumája van a szeretetkapcsolat jelentéséről és manifesztálódásáról. Úgy vélik, ezeket az embereket elhagyhatták gyermekkorukban, így nem egészséges az önbecsülésük, legrosszabb esetben nincs is, és csak akkor képesek jól érezni magukat a bőrükben, ha valaki szereti őket, hiszen így kitöltik azt a bizonyos űrt, amit gyermekkoruk óta cipelnek magukkal.

A szerelemfüggőség legszembetűnőbb megnyilvánulásai közé tartozik, hogy az érintett személy megszállottan csak a partnerére vagy a potenciális partnerére tud koncentrálni. Az egyedüllét gondolata rettegést ébreszt benne, és képtelen a magányra; folyamatosan kapcsolatban kell lennie valakivel. Hajlamos összekeverni a drámát a valódi érzelmekkel, és az intenzív érzelmi élményeket összetéveszti az intimitással. Ezen felül, amikor egy kapcsolat véget ér, olyan megvonási tüneteket tapasztal, mintha egy drogfüggő fosztódna meg a szenvedélyétől. Az életét szinte teljes mértékben a másik ember köré építi, ami gyakran zűrzavart és szenvedést eredményez.

A szerelem érzése könnyen válhat szenvedéllyé, ha elveszünk az intenzív érzelmek tengerében, amely a romantikus kapcsolatok hajnalán áraszt el bennünket. Az agyunkban ilyenkor hatalmas mennyiségű kémiai anyag termelődik, ami természetes reakció, ám ha nem tudjuk kezelni ezt a folyamatot, súlyos következményekkel nézhetünk szembe. Fontos tudomásul venni, hogy a kezdeti eufória idővel csökken, és ennek elfogadása elengedhetetlen ahhoz, hogy kiegyensúlyozott, egészséges életet élhessünk.

A szerelemfüggőségnek, tekintve, hogy különböző okokból alakulhat ki, végeredményben több fajtája is lehet, szám szerint négy:

Susan Peabody pszichológus alaposan elemezte ezeket a jelenségeket, és arra a következtetésre jutott, hogy mindegyik esetben közös vonás, hogy a szex a legfőbb eszköz a romboló kötődési minták fenntartásában. Ezen kívül mindannyian hajlamosak manipulációra, hazugságra, valamint szenvednek az elhagyástól való intenzív félelemtől. Most nézzük meg részletesebben, hogy ezek a tényezők mit is jelentenek egyesével.

mivel az érzelmi zűrzavart és bizonytalanságot hoznak a kapcsolataikba. Ezek az egyének gyakran vágynak a közelségre, ugyanakkor rettegnek attól, hogy elveszítik a függetlenségüket. Ez a belső ellentmondás folyamatos stresszforrást jelent, amely miatt gyakran ingadoznak a vonzalom és a távolságtartás között. Az ambivalens függők hajlamosak arra, hogy partnereik viselkedését és érzéseit folyamatosan mérlegeljék, megpróbálva megfelelni az elvárásoknak, miközben saját igényeiket háttérbe szorítják. Ezek a dinamikák nemcsak a párkapcsolatokban, hanem a baráti és családi viszonyokban is megjelenhetnek, és komoly érzelmi károkat okozhatnak mindkét fél számára. A társfüggőség és a nárcizmus közötti ellentét jól példázza, hogy a szeretet és a kötődés nem mindig egészséges formában nyilvánul meg, és milyen fontos, hogy a kapcsolatokban mindkét fél egyenlő súlyt kapjon. Az egészséges kapcsolatok alapja a kölcsönös tisztelet és támogatás, amely lehetővé teszi, hogy mindkét fél önállóan is kiteljesedhessen, anélkül hogy elveszítené a másikkal való kapcsolatát.

Nincs szükségük intimitásra, sőt, kifejezetten távol tartják magukat tőle. Ők azok, akik mélyen ragaszkodnak a múltjukhoz, és gyakran találják magukat viszonzatlan szerelem bonyolult hálójában. Rendszerint saját maguknak ásnak árkot a jelenlegi kapcsolataikban, mintha csak szándékosan szabotálnák azokat. Igen, ők a modern Carrie Bradshaw-k, akik a boldogság küszöbén állva nézik, ahogy a lehetőségek elszállnak.

Több neves nő kapcsán is felmerült a szerelemfüggőség fogalma, és nem véletlenül. Jennifer Lopez például többször is házasságot kötött ugyanazzal a férfival, sőt, gyakran híresztelik róla, hogy újabb és újabb románcokba keveredik. Ben Affleck esetében is elgondolkodhatunk a szerelemfüggőség lehetőségén. Taylor Swift karrierje során sokáig úgy vélték, hogy a kapcsolatai elengedhetetlenek a sikeréhez, és Meghan Fox is hasonló megítélés alá esett, hiszen a színésznő maga is elismerte, hogy a szerelembeesés érzése iránti megszállottságot tapasztalt.

Talán a legnagyobb probléma az, hogy a Carrie komplexus manapság romantizálttá vált úgy, hogy észre sem vettük. Ha csak a Szex és New York példájánál maradunk, Carrie Bradshaw karaktere szinte normálisnak mutatja be szerelmi életét, úgy tesz, mintha boldoggá tenné az, hogy folyamatosan szenved. Ebben az örömteli szenvedésben teljesedik ki, így a fiatal női nézők egyenesen követendő példának is tarthatják mindazt, amit bemutat.

Ugyanakkor fontos figyelni a jelekre, és ahelyett, hogy belesüppednénk a szerelemfüggőség örömtelinek beállított szenvedéseibe, inkább válasszunk egy számunkra hatékony megoldást. A terápia az, ami kivezető utat biztosít, ez lehet akár egy kognitív viselkedésterápia, amely során felismerjük és feldolgozzuk a mögöttes traumákat, hogy megtanulhassunk egészségesen kötődni másokhoz és magunkhoz egyaránt.