A skálás gyilkos, Bene, a magyar rabok közül a legrégebb óta üli börtönévei rabságát.

Nem csupán a fizikai testet terheli meg, hanem a lelket is - mégis sok nő hajlamos hallgatni erről a kérdésről.

Alighanem Magyarország egyik legelvetemültebb rablópárosát alkotta a 90-es években ténykedő Bene László és Donászi Aladár, akik olyan gaztettek elkövetésével írták be magukat a hazai kriminalisztika történetébe, mint a skálás gyilkosság, illetve a nemrég elhunyt sárszentmihályi polgármester, Tóth Tamás fiának megölése.

Öt év leforgása alatt a bűnözők összesen negyvenmillió forintot raboltak el, miközben négy ember életével is végződtek. 1992-ben a Skála pénzszállító járművét közösen támadták meg, és a támadás során megölték a fiatal kocsikísérőt, Sádt Győzőt. Ugyanebben az évben egy lőgyakorlat során két vadász zavarta meg őket, ám ők sem úszták meg életben. Két évvel később végül elkerülhetetlenül rács mögé kerültek. A csoportot irányító Donászi 2001-ben öngyilkosságot követett el, míg Bene azóta is "boldogan" éli életét, és már nem is vágyik a szabadulásra.

A rekorder bűnözői "karrierje" nem klasszikus módon épült fel, hiszen gyerekkorában szerető, értelmiségi családban nevelkedett. Ő azonban mégis különc módjára viselkedett, vonzotta a bűn. - Józan ésszel felmértem, milyen lapokat osztott nekem a sorsom. Nem kételkedtem, nem reménykedtem: a rossz oldalt választottam, elkötelezett bűnöző lettem - mondta Bene korábban a Nyomon vagyunk! stábjának. - Sehol sem lennék szívesebben, mint ahol most is vagyok. Helyre kell billenni az egyensúlynak: nem lehet az, hogy a gonosz mindig csak sikeres. Gondoltam, reméltem, hogy egy tűzharcban meghalok, de nem volt szerencsém...

A skálás gyilkos az úgynevezett átmeneti részlegen tölti a büntetését, ahol az elítéltek a szabad életre való felkészítést kapják. Ez a részleg önellátó, saját konyhával rendelkezik, amely lehetővé teszi a lakók számára, hogy bizonyos fokig függetlenek legyenek. Habár a gyilkos már letöltötte a büntetésének tíz évét, a nyilatkozatai miatt még mindig nem engedik szabadon.

Valószínűleg elviselhetetlen lenne az élet számomra, ha úgy élnék, hogy az emberek megismernek, majd rémülten hátrálnak, vagy éppen autogramot kérnek tőlem. Mindez így van rendjén, ahogy van. Nyugodjanak meg, csak a halál az, ami végleg elválaszt engem ettől a világtól.

A tényleges életfogytiglani szabadságvesztés (tész) a magyar büntetőjog legszigorúbb büntetési formája. Lényege, hogy az ilyen ítélet lehetetlenné teszi, hogy a elítélt 40 évnél korábban feltételes szabadságra bocsátásra pályázhasson. Korábban a jogszabályok nem adtak lehetőséget erre a megoldásra, de az Emberi Jogok Európai Bíróságának döntése nyomán 2014-ben módosultak a szabályok. Az első olyan elítélt, akit a családja meggyilkolása miatt 2000-ben ítéltek életfogytiglani börtönbüntetésre, Bene volt. Az ő esetében, mivel a büntetése 20 év után került újra vizsgálatra, 2014 májusára a büntetése lényegében lejárt. Ennek ellenére a hatóságok nem engedélyezték a szabadlábra helyezését, mivel Bene interjúk során többször is kifejezte, hogy nem bánta meg a bűneit. A büntetés-végrehajtási bíró pedig úgy ítélte meg, hogy a büntetés nem érte el a kívánt rehabilitációs célokat. Azóta is rendszeresen felülvizsgálják a helyzetét, de eddig változás nem történt.

A legújabb statisztikák szerint hazánkban jelenleg 364 fő tölti életfogytiglani szabadságvesztését, közülük 75-en már jogerősen elítéltek. Az ilyen típusú büntetést végrehajtó hosszú idős, speciális részlegek négy büntetés-végrehajtási intézetben működnek: a Budapesti Fegyház és Börtönben, a Szegedi Fegyház és Börtönben, a Tiszalöki Országos Büntetés-végrehajtási Intézetben, valamint a Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtönben. Az életfogytiglani büntetésre ítéltek különleges körülményeik miatt kiemelt figyelmet igényelnek a büntetés-végrehajtási rendszer keretein belül. A hosszú idős, speciális részleg célja, hogy a legalább tizenöt éve szabadságvesztésüket töltő elítélteknek megfelelő ellátást és kezelést biztosítson.

Az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetését töltő elítéltek esetében a fókusz nem a társadalomba való visszailleszkedés elősegítésén van, hanem a börtönön belüli integráció megkönnyítésén. A büntetés-végrehajtási rendszer egy speciális részleg létrehozására összpontosított, amelynek célja a fogvatartottak, a börtön személyzete, valamint az intézmény általános biztonságának garantálása. A Hosszú Idős Speciális Részlegek (HSR) úgy lettek megtervezve, hogy teljesen elkülönüljenek az épület többi részétől. Ezen részlegbe helyezett elítéltek folyamatos felügyelet alatt állnak, és a bv.-intézet területén csak engedéllyel és ellenőrzés mellett mozoghatnak. A zárkákban megengedett tárgyak köre a többi fogvatartotthoz hasonlóan van szabályozva - tájékoztatta szerkesztőségünket a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának Kommunikációs Főosztálya.

Hozzátették: az idő tartalommal való megtöltésének érdekében a személyi állomány napi ütemtervet készít a fogvatartottaknak, amelyben felépítik a napjukat; művelődési, korlátozott sportolási és szabadidős lehetőségek minden fogvatartott esetében differenciáltan, egyedi utasításban rögzítettek. Jellemző szabadidős foglalkozásaik a kisállatgondozás, valamint különböző kiscsoportos foglalkozások. Munkáltatásuk, amennyiben rendelkezésre áll erre kialakított helyiség, olyan eszközökkel történik, amelyek alkalmatlanok támadásra, az intézet biztonságának veszélyeztetésére. Abban az esetben, ha nincsen erre külön foglalkoztatóhelyiség, a fogvatartottak a zárkájukban végzik a munkát.

A fogvatartottak napi szabad levegőn való tartózkodását a többi elítéltől elkülönítve, saját maguk által kialakított sétaudvaron végezhetik. A kapcsolattartásra vonatkozó szabályok számukra is érvényesek, így a jogszabályok előírásainak megfelelően leveleket és csomagokat fogadhatnak, valamint látogatókat is fogadhatnak. Zárkájukban egyéni lelki gondozásban részesülhetnek, melynek igénylését a lelkész felé benyújtott kérelmi lap útján tehetik meg. Magántanulóként részt vehetnek iskolai oktatásban és saját tanulmányokat is folytathatnak. A börtönkönyvtár használata számukra korlátozott: személyesen nem választhatnak könyveket, hanem egy előre összeállított lista alapján kérhetik a könyveket, amelyeket a reintegrációs tiszt kölcsönöz számukra. Az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek helyzete miatt a kérelmeik, problémáik és panaszaik kezelése fokozott figyelmet igényel, ezért fontos, hogy a HSR-en dolgozó személyzet - a pszichés terhelhetőség miatt - speciális képzésen vegyen részt. A részleg sajátos jellegénél fogva a felügyelők legfeljebb 6 órát tölthetnek a HSR-en, ezt követően a szolgálatot egy másik felügyelő veszi át. Összességében elmondható, hogy a hosszú távú elítéltek büntetés-végrehajtási kezelése összetett és felelősségteljes feladat - áll a Blikknek küldött hivatalos válaszban.

- A büntetés-végrehajtási szervezetnek tehát komplex módszere van arra, hogy valahogy segítse a visszailleszkedésüket a társadalomba. Többek között van lehetőségük a munkára, a szabadidő kulturált eltöltésére, oktatásra, illetve pszichológussal is tudnak rendszeresen konzultálni, de többek között szociális munkás is segít a visszailleszkedésükben. Megkapnak tehát minden a támogatást, amit meg lehet adni nekik, de - sajnos - nem mindig élnek vele elég hatékonyan az elítéltek - mondta a Blikknek Végh József kriminálpszichológus, akinek egykori börtönpszichológusként jócskán van rálátása a témára.

- Annyira megszokják a börtön világát és a benti szocializációt, hogy több évtized után nagyon nehezen illeszkednek vissza a szabad életbe, szinte életképtelenné válnak. Volt olyan elítélt, aki a szabadulásakor közölte, foglalják bent a munkahelyét, mert egy hét múlva újra itt lesz... és valóban így történt. Tudta, hogy nem megy majd neki, ezért inkább elkövetett egy újabb bűncselekményt - tette hozzá a szakember.

2020. július 8-án véget ért az amerikai Francis Clifford Smith börtönbüntetése, aki akkor már 95 éves volt. Az elítélt férfi 1949-ben elkövetett gyilkossága miatt került börtönbe, ahol először halálbüntetést kapott, később azonban ezt életfogytiglanra változtatták. Smith összesen 70 év és 31 napot töltött a rácsok mögött egy connecticuti börtönben, ezzel ő lett az Egyesült Államok történetének leghosszabb ideig raboskodó elítéltje. Jelenleg a leghosszabb ideje börtönben lévő elítélt Walter Bourque Jr., aki mindössze 17 évesen került rács mögé, egy négyéves kislány meggyilkolása miatt 99 és fél évre ítélték. Idén decemberben ünnepli börtönbüntetése 70. évfordulóját. Ezen kívül, Glynn Simmons is említést érdemel, aki összesen 48 évet, egy hónapot és 18 napot töltött ártatlanul börtönben, miután tévesen azt hitték, hogy kirabolt és fejbe lőtt egy bolti eladót. A börtönbüntetések hosszú távú hatásait jól szemlélteti Charles Foussard esete is, aki a legnagyobb rekorder, 70 év és 303 napot töltött rács mögött, miután két ember meggyilkolásáért ítélték el, ezzel figyelemreméltó és tragikus történetek gyűjteményéhez járult hozzá.