A furfangos, az autizmussal élő, és aki kimerült.

Határok a munkahelyen: mit tehet a cég, és hogyan védhetjük meg magunkat?

Az elmúlt hetek kialakították azt a viselkedési keretet, amelyben Orbán, Gyurcsány és Magyar a 2026-os választásra készülnek. Hogyan küzd meg Orbán Viktor a rá leselkedő veszélyekkel? Az ellenzéket a Pride betiltásával eteti. A Pride-ról tudta, hogy a 2010 utáni ellenzék szimbolikus témája. Számíthatott rá, hogy erre a témára ugranak majd. Azt is tudja, hogy van néhány olyan téma, amelyre a magyar választók is ugranak, ha sikeresen átpolitizálja azokat.

a kormány számára kényelmetlen lenne, ha a közvélemény szembesülne ezzel a kérdéssel. A Pride felvonulás, amely egykor a sokszínűség ünnepe volt, ma már nem csupán a szeretet és elfogadás megjelenítése, hanem egyfajta politikai állásfoglalás is. A rendezvény körüli diskurzus gyakran feszültté válik, hiszen a társadalmi változások és a politikai retorika egyre inkább összefonódik. Bár a rendezvény évekig viszonylag zavartalanul folytatódott, az utóbbi időszakban a jobboldali véleményformálók hangja egyre hangosabbá vált, és a Pride-ot egyfajta provokációként igyekeznek beállítani. A kormányzati kommunikációban a rendezvényt gyakran a társadalmi normák megkérdőjelezésével azonosítják, ezáltal a közönség figyelmét elterelve a valódi problémákról, mint például a diszkrét kirekesztés vagy a jogi egyenlőtlenségek. A Pride tehát nem csupán egy ünnep, hanem egy szimbólum is, amely a politikai tájban megjelenő feszültségeket tükrözi. A kormányzat viselkedése, amely a homofóbia nyílt hirdetésétől tartózkodik, ugyanakkor a kérdések elhallgatására és a társadalmi diskurzus manipulálására törekszik, arra utal, hogy a szexuális kisebbségek jogai továbbra is komoly politikai tételt jelentenek. Az olyan témák, mint a gyermekek örökbefogadása, nem csupán jogi kérdések, hanem szimbolikus harcok is, amelyek a társadalmi elfogadás határait feszegetik.

A nevelőszülői program gyakran a figyelem középpontjába kerül, mivel lehetőséget biztosít arra, hogy a meleg párok a gyermeknevelés témáját elkerülve is részt vehessenek a gyermekek gondozásában.

Ehhez képest csavarták fel a hangerőt az alkotmánymódosítás - biológiai nem - család fogalma új alkotmányos megerősítésével. Szerintem ez egy preventív lépés, amelyre azért került sor, hogy pár tízezer, egy-két százezer jobboldali szavazó még véletlenül se kódorogjon el.

Az ellenzék fogalmába ebben az esetben beletartozik a Mi Hazánk is. Nem nagyon kerül szóba a közbeszédben, de a Fidesz a Tisza Párton túl másik nagy politikai ellenfele a radikális jobboldali szavazók és a Mi Hazánk. Ugyanis nem csak a Tisza Párt szavazói köre veszélyezteti a Fideszt. A Fidesz a Mi Hazánk felől érkező politikai üzenetekkel és politikai akciókkal is veszíthet szavazókat. Nem véletlen, hogy a Pride betiltását és a készpénzhasználat alkotmányos jogának témáját is a Mi Hazánk politikai programjából emelték át a Fideszébe. A gazdasági válság és a társadalmi megállás a jobboldalon is tüzeli a választókat. Hiányuk ugyanúgy választási vereséget okozhat, mint a Tisza Párt által feltüzelt Orbán-ellenes szavazók aktivitása.

Tudja, hogy a Tisza Párt és Magyar Péter nem fogja támogatni a Pride rendezvényeket, mivel ez veszélyeztetheti a párt hosszú távú célját: hogy megőrizze a legnagyobb ellenzéki erő pozícióját, amelyhez a választók inkább csatlakoznak, mintsem elforduljanak tőle. A homoszexualitás kérdése nem csupán politikai szempontból megosztó, hanem mélyen érinti az emberek identitását is; egyes szavazók számára az Orbán-ellenesség érzése háttérbe szorulhat, ami a Tisza Párt szavazótáborának csökkenéséhez vezethet. Ideális esetben az óellenzéki baloldali és liberális pártok a Pride események betiltásával vagy korlátozásával próbálnák megszólítani a választókat, így potenciálisan elvehetnek szavazókat a Tisza Pártól. A Fidesz ellen is nehéz helyzetbe kerülhetnek, hiszen a baloldali választók, akik úgysem szavaznának a kormánypártra, a Tisza Párttal szemben is elfordulhatnak. Az óellenzéki pártok a túlélésért küzdenek, hiszen az 5%-os parlamenti küszöb elérése érdekében minden egyes ellenzéki szavazó értékes lehet, különösen azok körében, akik nem a Tisza Pártot preferálják. A Fidesz számára pedig még kedvezőbb, ha a csalódott és elégedetlen választók nem mennek el szavazni, mert ez tovább csökkenti a kormánypárt vereségeinek esélyét.

Orbán Viktor a legnehezebb helyzetekben is helytállni próbál. Hadházy Ákos és a Momentum legutóbbi hetei tüntetései azonban nem kedveznek az Orbán-kormány nemzetközi hírnevének. Ezek az események próbára teszik a rendőrség felkészültségét, hiszen egy esetleges erőszakos összecsapás komoly csorbát ejtene a kormány „békés” imidzsén, amelyet sokan a Gyurcsány-kormány idején történt, 2006. október 23-i eseményekhez hasonlítanak. Ugyanakkor, ha a demonstrációk békés keretek között zajlanak, az „Orbán diktatúra” érzete is csökkenhet. A résztvevők száma, amely stagnál és viszonylag alacsony, azonban egy olyan üzenetet közvetít a Fidesz számára, amely azt sugallja, hogy az ellenzék véleménye csupán egy szűk réteghez jut el. Ez a tüntetések egyik mellékhatása. A lényegesebb következménye viszont az, hogy Magyar Péter és a Tisza Párt megítélése romlik az emberi jogok és a demokrácia terén, amely kérdések kiemelten fontosak a baloldali és liberális szavazók számára.

A tematikai kezdeményezést Magyar Péterről Orbán Viktor a kormányzati pozíciójának előnyét kihasználva vette át. Minden kampány során, ha a kormány és a mögötte álló pártok stabil helyzetben vannak – és az Orbán-kormány valóban ebben a helyzetben van –, elérkezik az a pillanat, amikor a kormány képes és hajlandó átvenni a tematika irányítását. Az Orbán-kormány olyan intézkedéseket hozott, amelyek nemcsak érdekesek, hanem valóban hasznosak és fontosak az érintettek számára. Kormányfői ügyessége és a személye iránti szimpátia is hozzájárul ahhoz, hogy a 2030-ig terjedő ígéretei nem csupán üres frázisokként, hanem komoly, megalapozott lépésekként kerüljenek értékelésre.

Az ellenzék, köztük a Tisza Párt, mintha teljesen elvesztette volna a fonalat az Orbán-kormány legújabb intézkedéseivel kapcsolatban, legyenek azok már bejelentett vagy még csak tervezett lépések. Orbán Viktor, ahogy azt megszokhattuk, ügyesen olyan intézkedéseket ígér, amelyek szinte mindenki számára vonzónak tűnnek. Aki azonban nem osztja ezt a lelkesedést, annak nehéz dolga van, hiszen hosszasan kell érvelnie, hogy a látszólag kedvező intézkedések miért nem szolgálják a magyar emberek érdekeit, vagy miért nem kivitelezhetők a gyakorlatban. Egy erős politikai ellenféllel szemben, akinek a kormányzói képességei megkérdőjelezhetetlenek, Orbán "jótékony" ígéretei nem támadhatók meg pusztán azzal, hogy "mégsem lesz olyan jó", ahogyan azt a miniszterelnök állítja.

Gyurcsány Ferenc Trumpot és Orbánt személyükben támadja, a morális-kulturális-társadalmi normák felől közelítik meg a szavazóit. Gazemberek, Orbán a saját és családja, ismerősei zsebét tömi és az európai normáktól messze vezeti az országot, mondja Gyurcsány fáradhatatlanul. Az "európai" szót a szokásos tartalommal tölti fel. Európa = konszenzus mindenhol, békés politizálás, kölcsönös engedmények, közös érdekek keresése. Hiába sikeres Orbán Viktor konfrontatív, ellenségteremtő retorikája a maga szavazói között, Orbán "ostromlott vár" képzeteit Gyurcsány szerint "Európa" képének felidézése és a hazai kormányzó párt erkölcsi kritikája tudja ellensúlyozni. Ha ez egy sikeres kommunikáció lenne, akkor elemzőként hiába fintorognék azon, hogy semmi újat nem tud már kitalálni, akkor a volt kormányfő helyes úton járna.

Az orbáni ravaszsággal, rutinnal és a tematikai előnyöket nyújtó tematizációs zavarokkal szemben Magyar Péter és a Tisza Párt egy politikai autizmussal válaszol, amelyben csak a saját szórendjük szerint beszélnek a külvilághoz, a választóikhoz. Hiába kajtatnak utánuk a jobboldali újságírók, nem válaszolnak az Ukrajnával és a Pride-al kapcsolatos kérdésekre, a céljaiknak megfelelően dicséretes fegyelmezettséggel. Magyar Péter a kritikájában érzelmi síkon bombázza a létező és potenciális választóit. A kórházak, az oktatás pocsék körülményeire hivatkozva hat a választókra. Az életkörülményeket alapvetően meghatározó inflációt nevezte el "orbáni inflációnak". (Röhej, hogy 15 év ellenzéki tevékenysége után egy ilyen retorikai megoldás figyelemreméltó újításnak számít.) Magyar ereje ez, a retorikai, attitűdbeli eltérés az óellenzéktől.

Március 15-én a "költségvetési nagyotmondás" kampány keretein belül olyan költséges programpontokat tárt a közönség elé, amelyekkel biztosította a helyét a politikai porondon. Az ő feladata azonban különösen nehéz, hiszen egy objektíve stagnáló politikai kontextusban kell fenntartania és egyúttal bővítenie az ellenzéki bázist. Programjáról nem mondhat el túl sokat, hiszen minden egyes részlet felfedése csak sebezhetőbbé teszi őt. Orbán provokációira nem reagálhat, mivel ez potenciálisan választók elvesztéséhez vezethet. Az óellenzéki pártokkal való egyezség is kockázatos, hiszen az óriási jobboldali retorikai támadások lavináját indíthatja el, amivel újabb szavazókat távolíthat el a Tisza Párttól. A következetes semmitmondásának esetleges frusztráló hatásait is figyelembe kell vennie, hiszen a baloldali és liberális szavazók könnyen ellene fordulhatnak. Mindezek ellenére higgadtan kell bíznia abban, hogy stratégiája alapja helyes: Orbán és az óellenzék is elvesztette a bizalmat, és elegendő számú választó van, akik a Tisza Pártot kormányzati tényezővé emelhetik - ha lehetséges, akár egyedüliként.

Ehhez elengedhetetlen, hogy egy országos politikai szervezetet hozzon létre, amelynek irányítása alatt a legnehezebb kihívásokkal kell szembenéznie, különösen a 10 ezer főnél kevesebb lakossal rendelkező települések esetében. Ezek a közösségek jelentik a legnagyobb kihívást, és a 199 mandátumból 50-nek a sorsa éppen ezekben a településekben dől el.

Gyurcsány Ferenc jelenlegi helyzete igazán sajátos: a politikai tájképen ő az, aki a legnagyobb magabiztossággal léphet fel. Vidékjárása során a Gyulyáságyú Médiának tett nyilatkozataiban kifejezte, hogy ha a DK legközelebb nem jut be a parlamentbe, akkor nem biztos, hogy pártelnökként kíván maradni – hiszen minek is lenne értelme? Orbán Viktornak most először van olyan ellenfele, akivel szemben valóban veszíthet. A kormány intézkedései és politikai lépései, valamint az egyre élesedő retorika mind azt tükrözik, hogy a Fidesz táborában érzékelhető a félelem a kormányváltás lehetőségétől. Eközben Magyar Péter egy olyan légüres térben navigál, ahol folyamatosan teszteli, hogy a baloldali, liberális, vagy esetleg a volt Fidesz-szavazók hajlandóak-e rábízni a Barba trükk megvalósítását, és ezzel egyedül kormányváltó helyzetbe hozni saját pártját. Minden egyes percben szembesülnie kell azzal a kihívással, hogy vajon szavai és személyes reakciói nem fordultak-e éppen az ellenkezőjére, és ezzel nem játszotta-e el a kormányváltás lehetőségét.

A szerző korábban újságíróként dolgozott, mostanra pedig üzleti coachként segíti az embereket.

A véleménycikkek nem mindig tükrözik az Index szerkesztőségének hivatalos álláspontját.