A C-vitamin felfedezésének története szorosan összefonódik Banga Ilona nevével, aki 17 éven keresztül Szent-Györgyi Albert munkatársa volt. Az ő elkötelezett kutatása és támogatása jelentős mértékben hozzájárult a vitaminok világának megértéséhez.

Van magas intelligenciád? Töltsd ki a tesztet, és fedezd fel, milyen éles az elméd!

Banga Ilona neve sokáig nem kapott elég figyelmet, holott az egyik legjelentősebb magyar tudományos felfedezés társkutatója volt. Szent-Györgyi Albert kitartó munkatársaként fontos szerepet vállalt a C-vitamin felfedezésében.

Majd az izomműködés és az öregedéssel kapcsolatos biokémiai változások területén ért el sikereket. Azonban a nemzetközi jelentőségű kutatói eredményei ellenére soha nem részesült kellő elismerésben.

Banga Ilona 1906. február 3-án látta meg a napvilágot Hódmezővásárhelyen. Már gyermekként megérintette a természettudományok világa, de a háborús évek árnyékában, mint leány, nem volt lehetősége a szentesi gimnáziumot látogatni. Édesapja, aki támogatta lánya tudományos vágyait, magántanulói keretek között biztosította számára az önálló tanulás lehetőségét. A különbözeti vizsga sikeres teljesítése után Ilona a szentesi fiúgimnázium magántanulójaként folytathatta tanulmányait. Édesanyja azonban nem tartotta megfelelőnek az orvosi pályát a nők számára, így Ilona végül a szegedi egyetem vegyész szakára iratkozott be. Tanulmányait később Bécsben és Debrecenben folytatta, végül pedig kitűnő eredménnyel szerezte meg egyetemi diplomáját.

1930-ban vette kezdetét a tudományos karrier egyik legfontosabb fejezete, amikor a fiatal tudósnő Szent-Györgyi Albert mellett kezdett dolgozni. A professzor kezdetben három hónap próbaidőt ajánlott neki, ám mindössze két hét elteltével felismerte a kutatónő kiemelkedő tehetségét és eltökéltségét, így teljes állásban vette maga mellé. Közös munkájuk mintegy tizenhét éven át tartott, és ez idő alatt 25 tudományos cikket publikáltak, emellett számos kutatási anyag és rendkívül értékes orvosi, valamint biokémiai felfedezés is napvilágot látott.

Életem első igazi sikerélménye az volt, hogy néhány hét múlva azt mondta nekem: letelt a három hónap próbaidő és vele egy laboratóriumban fogok dolgozni.

A C-vitamin kutatásában elért többéves eredmények mögött álló kitartó munka nem valósulhatott volna meg Banga Ilona nélkül, akinek jelentős hozzájárulása Szent-Györgyi Albert 1937-es fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjának elnyeréséhez vezetett. Ilona a C-vitamin kivonásának és előállításának részletes vizsgálatával járult hozzá ehhez a világszerte elismert magyar tudományos vívmányhoz. Azonban a szegedi kutatómunka nem állt meg e fényes siker után: 1939-től az izomműködés biokémiai folyamatait kezdte el kutatni, ekkor fedezte fel az aktint. A hazai elismerés után számos külföldi lehetőség nyílt meg előtte: fél évet Oxfordban töltött, tanulmányutakat tett Bécsben, Nápolyban és Bázelben, valamint több nemzetközi egyetem hívta meg előadásokat tartani.

Szent-Györgyi egy közös fotójukra feljegyzett kommentárjából kiderül, hogy a legtöbb akadémiai meghívója meglepődött, amikor élőben találkozott Ilonával: a publikációi alapján ugyanis egy idős, tekintélyes tudósra számítottak, nem pedig egy fiatal pályakezdőre.

Banga Ilonát barátai és munkatársai egyaránt szerény, kitartó és végtelenül alázatos emberként írták le, aki nem várt nagy elismerést. A Szent-Györgyi irányítása alatt működő Orvos-Vegytani intézetben nagyra tartották Ilona munkáját, ahol egészen a professzor 1947-es emigrációjáig folytatta tudományos munkáját.

Ezt követően Banga Ilona a fővárosi Orvos-Vegytani Intézet munkatársaként kezdte pályafutását, majd a Korbonctani és Kísérleti Rákkutató Intézet docenseként megalapította és irányította a biokémiai laboratóriumot, amelyet 1952-től közel két évtizeden át vezetett. 1955-ben sikeresen megszerezte a biológiai tudományok doktori fokozatát. Guba Ferenc az Orvosi Hetilapban 2000-ben megjelent emlékezésében hangsúlyozza Banga Ilonáról ezt a különösen jelentős idézetet:

Ez nem tűnik fair helyzetnek, de őszintén szólva nem foglalkoztat, hogy milyen személyes előnyöm származik a kutatásból. Csak arra vágyom, hogy szabadon végezhessem a munkámat, és nincs bennem harag.

Ilona és férje, Baló József, aki az MTA elismert orvos-patológus kutatója, együtt fedezték fel a hasnyálmirigyben található elasztázt és annak inhibitorát. Ezek az enzimek kulcsszerepet játszanak az érelmeszesedés folyamatában. 1952-ben, amikor Ilona Kossuth-díjat kapott volna, úgy döntött, hogy visszautasítja az elismerést, mivel úgy vélte, hogy a díj a közösen végzett kutatásaik eredménye. A lemondás után azonban a bizottság világossá tette számára, hogy a jövőben nem számíthat további állami kitüntetésekre, és a döntését személyes affrontként értékelték.

A Rákosi-korszak alatt több rendben is provokátorként és rendszerellenesként tüntették fel, így a hivatalos elismerés csak néhány évvel később, a viszonylagos politikai normalizáció után következhetett be. Végül férjével közösen, 1955-ben kapták meg a Kossuth-díj II. fokozatát. Ennek ellenére Ilona munkáját és a tudományos életben betöltött vitathatatlanul meghatározó szerepét sosem ismerték el kellő mértékben, neve sokáig elkerülte a köztudat figyelmét. Az itthoni viszonyulással ellentétben Kelet-Németországban 1962-ben a Deutsche Akademie der Naturforscher Leopoldina tagjává választották, Magyarországon soha nem lett az MTA tagja, holott két évig a Biokémiai Bizottság elnöke volt.

Karrierjének utolsó évtizedeiben a kollagén szerkezetének mélyreható vizsgálatára összpontosított, miközben az öregkori elhízás okait és az időskori biológiai változásokat próbálta feltérképezni. 1970-ben vonult nyugdíjba, de a kutatói szenvedélyét nem tudta elengedni. A Gerontológiai Intézet öregedéssel kapcsolatos kutatásainak meghatározó alakjaként és tanácsadójaként még évekig aktívan részt vett a tudományos életben. Tudományos publikációi és könyvei a mai napig nélkülözhetetlen forrást jelentenek a biokémikusok és orvostudományi kutatók számára, akik az öregedés folyamatának megértésére törekednek.

Banga Ilona tudományos hozzájárulása felülmúlhatatlan, és ez az eredmény nem jöhetett volna létre harcos szelleme és rendíthetetlen elkötelezettsége nélkül. Nőként olyan környezetben tudott érvényesülni, amely mindenáron azt próbálta megértetni a fiatal lányokkal, hogy az akadémiai életben nincs helyük.