5 gyakori hiba az érzelmek kezelésében, amit sokan elkövetnek Az érzelmeink kezelése nem mindig egyszerű feladat. Sokszor anélkül lépünk, hogy tudatosan átgondolnánk a reakcióinkat. Íme öt hiba, amelyet szinte mindenki elkövethet az érzelmek kezelésében:

Exkluzív: Megszólalt a Blikknek a Magyar Péter felé szotyit dobó Konyak, aki gyanúsított lett az akciója miatt - felhívták a...

Gyakran előfordul, hogy érzelmeinket nem a megfelelő módon értelmezzük, ami miatt nem tudjuk helyesen kezelni őket. Ez a félreértés bizonytalanságot, keserűséget vagy akár haragot is okozhat, és megnehezítheti számunkra, hogy helyesen reagáljunk különböző helyzetekben. Alice Boyes, egy amerikai pszichológus, az alábbiakat emeli ki mint a leggyakoribb tévedések, amelyekkel találkozhatunk.

Felnőttként ritkán vagyunk képesek egy helyzetet teljesen objektíven és elszigetelten érzékelni és megtapasztalni. A legtöbb esetben múltbeli élmények emlékeihez társítjuk - néha tudatában is vagyunk ennek, de sokszor észre sem vesszük. Előfordulhat például, hogy egy egyébként stabil barátságban hirtelen bizonytalanná válunk, félünk, hogy elveszítjük, mert a múltban már volt részünk elutasításban és magányban. Érzelmi emlékezetünk általában meg akar védeni minket attól, hogy újra át kelljen élnünk a korábban elszenvedett fájdalmat. Ez azonban gyakran megnehezíti számunkra, hogy átéljük a jelent - írja a brigitte.de.

Ahogyan a saját érzelmeinket, úgy a körülöttünk élők érzéseit is mélyen befolyásolja a múltjuk. Számos más tényező is hatással van rájuk, amelyekről sokszor nem is sejtünk. Például a fizikai állapotuk, a szeretteikkel kapcsolatos aggodalmaik, valamint az álmaik és vágyik mind hozzájárulnak ahhoz, ahogyan a világra tekintenek. Ezért, amikor valaki dühösen, közömbösen vagy más negatív módon reagál a tetteinkre, az nem feltétlenül a mi cselekedeteinkre irányul; sokkal inkább arról van szó, hogy mi vagyunk a célpont, akik éppen az ő belső feszültségeik következményeit élik át.

Sokan a kellemetlen érzéseket, mint például a félelmet vagy a frusztrációt, jelzésként értelmezik, hogy kerüljék azokat a helyzeteket, amelyekben ilyen érzéseket tapasztalnak. Ha félünk a zárt terektől, egyszerűen nem használjuk a liftet. Ha frusztráltnak találjuk, amikor a kollégák hibáznak, akkor inkább egyedül dolgozunk. Alice Boyes szerint azonban ez oda vezet, hogy az érzések egyre nagyobbak és nagyobbak lesznek, egyre több helyet foglalnak el az életünkben, végső soron pedig a szabadságunkba kerülnek. Például az egyedül végzett munka kontrollfüggőséggé vagy magányos életté válhat.

Sok ember hajlamos értékelni a saját érzéseit, gyakran mások érzéseivel való összehasonlítás révén. Például, ha aggódunk az édesanyánk egészsége miatt, mert beteg, de a körülöttünk lévők, beleértve a testvéreinket is, nyugodtnak tűnnek, hajlamosak lehetünk azt gondolni, hogy az aggodalmunk túlságosan erős. De vajon ez valóban nyújt számunkra biztonságot és önbizalmat? Segít abban, hogy helyesen reagáljunk a helyzetre? Valószínűleg nem.

Ahelyett, hogy megítélnénk saját vagy mások érzéseit, próbáljunk meg elfogadó, nyitott és érdeklődő hozzáállást tanúsítani. Így sokkal nagyobb esélyünk van arra, hogy megfejtsük érzelmeink valódi üzeneteit, és ennek megfelelően cselekedjünk.

Alice Boyce szerint sok embernek van egy domináns érzelme, amelyet a többinél gyakrabban megtapasztal. Egyeseknél ez lehet a félelem, másoknak a harag, megint másoknak a szomorúság. Gyakran erre az érzelemre koncentrálunk, miközben elhanyagoljuk, és alig vesszük észre a többit, amelyek párhuzamosan jelen vannak. Például, miközben az édesanyánk iránti aggodalomra koncentrálunk, figyelmen kívül hagyjuk a szeretetet, a róla való gondoskodás szükségletét és képességét.