Kína egy lézerrel 130 000 kilométeres távolságra lőtt, és az eredmény igazán lenyűgöző.
Kína sikeresen végrehajtotta a lézeres kommunikációs rendszer tesztelését, amely a jövő űrbéli kommunikációs technológiáinak kulcsfontosságú eleme lehet. A rendszer már most is kiemelkedő pontossággal működik, ami biztató jele a jövőbeli alkalmazásoknak.
A világ tudományos közössége előtt új kapukat nyitottak meg a kínai kutatók, akik elsőként képesek voltak nappali fényben is azonosítani egy műholdat. Módszerük lényege, hogy infravörös lézert alkalmaztak a célpont helyének meghatározására. A kísérlet során a Tientu-1 elnevezésű műholdat sikerült észlelni, méghozzá körülbelül 130 ezer kilométeres távolságból a Földtől - ez jóval túlmutat a legtöbb műhold által megszokott magasságon. Érdemes megjegyezni, hogy a Tientu-1 és ikertestvére valójában a Hold körüli pályán keringenek, ahogyan azt az IFLScience is beszámolt róla.
A beszámoló szerint a lézert egy földi állomásról indították útnak, a Tientu-1 - egy holdi kommunikációs és navigációs tesztműhold - pedig a rajta lévő reflektorról verte azt vissza, így a lézer kevesebb mint egy másodperc alatt ismét elérte a Földet. A visszatérő infravörös lézert a Kínai Tudományos Akadémia jünnani obszervatóriumainak 1,2 méteres teleszkópja észlelte.
Olyan érzés, mintha valaki egy hajszálat próbálna megcélozni 10 kilométer távolságból, mint egy íjász, aki a legapróbb célt is eltalálja a legnagyobb távolságból.
Az űr mélységeiben a lézertechnológia sokféle feladatra alkalmazható, ezért különösen izgalmas, hogy a tudósok ilyen hatalmas távolságból is képesek voltak kipróbálni ezt az innovatív megoldást. Még lenyűgözőbb, hogy a technológia nappali fényben is hatékonyan működött.
A NASA korábban egy keksz méretű reflektort talált el a saját lézerével. Egész pontosan kettőt: az egyik az indiai Vikram leszállóegységen, a másik a japán Smart Lander for Investigating Moon (SLIM) nevű űrhajó felszínén volt - mindkettő a Holdon. A lézert a NASA Lunar Reconnaissance Orbiter (LRO) űrszonda lőtte ki, amit egyébként az égitest feltérképezésére használ.
A NASA sikerének jelentősége abban rejlik, hogy az LRO lézere eredetileg nem ilyen célra lett kifejlesztve. Azonban az, hogy képes volt azonosítani a két űrhajót, bizonyította a technológia alkalmazhatóságát. Ugyanakkor hátrányként emelhető ki, hogy a kísérletet mindössze 100 kilométeres távolságból hajtották végre. Ezzel szemben a kínai technológia radikálisan új megoldásokat kínál, mivel 130 ezer kilométeres távolságból is képes működni.
A lap kiemeli, hogy a jövőben a lézerek kulcsszerepet játszhatnak az űrbéli kommunikációban. Nemrégiben a Psyché nevű űrszonda sikeresen tesztelte ezt az innovatív megoldást, amely több százmillió kilométer távolságra található a Földtől. Az eddigi mérések alapján a lézeralapú technológia akár százszor gyorsabb adatátviteli sebességet kínál, mint a hagyományos rádióhullámok, ami forradalmi lépést jelent az űrkutatás területén.
A technológia határok elé is szembe találhatja magát, és az egyik legjelentősebb korlát a nappali fény. Éppen ezért különösen izgalmas egy olyan rendszer, mint a kínai megoldás, amely ügyesen képes kezelni a napfény okozta interferenciákat.
